Ma egy olyan könyv értékelésével érkeztem, amit már elmondhatatlanul vártam, hogy bemutathassak nektek. Ez az a könyv, amibe tavasszal beleszerettem és a könyvfesztiválon amilyen hamar lehetett be is szereztem. A könyv, aminek órákig el tudnám simogatni a borítóját. Egy történet, ami 2018 egyik legjobbja lett számomra. Hölgyeim és uraim, íme, A D.O.D.O. felemelkedése és bukása Neal Stephenson – Nicole Galland-től!
„Kegyelmed az
mennyeknek országába készűl, de lehet, hogy ott fele annyi se az csodáknak
száma, mint az huszoneggyedik században.”
A mágia nem több, mint dajkamese gyermekeknek. Meg titkos ügynököknek.
Ugyanis a mágia nem létezik… Már.
Pucér vikingek túszejtő akciója a Walmart mirelit-osztályán, kormányszervekbe
beépülő boszorkányok, a mágiától megfiatalodott magyar szépség, Kárpáthy
Erzsébet – köszöntlek a világban, amit a D.O.D.O. adott nekünk!
Minden rendben volt, amíg Melisande Stokes nyelvész professzor le nem
fordította a dokumentumokat, amelyek szerint a mágia igenis létező, működő
jelenség volt 1851-ig. Meg is alakul a Diakrón Operációk Döntéshozó Osztálya,
hogy építsenek egy szerkezetet, ami újra lehetővé teszi a varázslást, és annak
segítségével többek közt az időutazást is.
A kormány azonban megvonja az anyagi támogatást, pedig az egyre nagyobbra
duzzadó szervezet működtetéséhez pénzre van szükség. Sok pénzre. Ezt a múltban
elrejtett, a jelenben kiásott ereklyék értékesítésével kívánják előteremteni.
De ez nem olyan egyszerű, mint ahogy elképzelik. Mert ha belepiszkálsz a
múltba, sosem tudhatod, mivé alakul a jövő…
Megjelenés:2018 Oldalszám:616 Szemszög: E/1 Kiadó: Fumax
A BORÍTÓRÓL
Fantasztikus! Valóban képes lennék órákon át csak bámulni és simogatni. A színkombó meglepően tetszik, bár magamtól biztos nem raknék kéket és sárgát egybe. Kifejező és remekül tükrözi a történetet. Bár a fehér szöveg kissé zavaró, eltörpül az összkép mellett. Nekem személy szerint ez sokkal jobban tetszik mint az első angol borító. Az is nagyon jó, csak ez mégis többet ad. Amit furcsálltam az az volt, hogy nincs rajta olyan védő borító, ami a kemény táblásokon szokott.
A TÖRTÉNETÉRŐL
Mint már fentebb említettem és már talán előtte is párszor, nagyon nagyon naggyon vártam már ennek a könyvnek a megjelenését. Szinte megvoltam vadulva érte az első "találkozásunk" óta. Egy szép napos vagy borús tavaszi délelőttön nézegettem a molyt szokás szerint az óra közti szünetekben, mikor egyszer csak az egyik belépésem alkalmával feldobott egy hirdetést, amin megakadt a szemem. A borító teljesen megbabonázott, és már lépte is rá a könyv adatlapjára. Láttam, hogy csak a könyvfesztiválon fog megjelenni, de az már nagyon közel volt, így nem aggódtam emiatt. Lejjebb görgettem az oldalt és elolvastam a fülszövegét. Majd újra elolvastam. És megint.
Tudniillik nem nagyon olvastam eddig sci-fi-ket, bár már régóta tervben volt, de valahogy sosem jött szembe olyan, amire azt mondtam volna, hogy igen, ezt ha törik, ha szakad, meg fogom szerezni és el fogom olvasni.
Viszont az elolvasására nem került sor azonnal. Mivel előrehozott érettségit tettem és egyébként is közeledett a tanév vége, én pedig mindenképpen nyugodt körülmények között szerettem volna gerincre fektetni, amikor végre csak az olvasással foglalkozhatok és nem kell mással törődnöm. Ez a pillanat pedig június 20.-án igen, molyról puskáztam ki, nem tarom én fejben került sor.
Csupa pozitív értékelés láttam róla és az, hogy nektek ennyire tetszett, megerősített abban. hogy valami fantasztikussal lesz dolgom.
Neal és Nicole nem szaroztak húzták a dolgot bevezetéssel, egyből belecsaptak a dolgok közepébe. Megismerjük Melisande-t és már jön is Trisztán és indul a buli. Vége az uncsi hétköznapoknak és beindul egy talán mindent megváltoztató projekt. Ha az ember bölcsész és holtnyelveket beszél, mekkora az esélye annak, hogy hasznosíthatja? Hát kérlek szépen annyi, mint hogy vikingek rohangáljanak a Walmartba pucéran. Ne túl nagy, ellenben elég kicsi, mégis megtörténhet.
A fizika, pontosabban a kvantumfizika elég nagy szerepet kap a történetben, ennek köszönhetően pedig sok számomra érthetetlen fizikául leírt kifejezéssel lehet találkozni az oldalakon. Először kicsit megijedtem, hogy fogalmam nem lesz így a dolgokról, de mivel főhőseinknek sincs a professzoron kívül persze, minden el van szépen és érthetőbben magyarázva.
A könyv elég terjedelmes, és viszonylag lassan haladtak eleinte a dolgok, ennek ellenére azon kaptam magam, hogy még csak a 80. oldalnál járok de már több minden történt, mint egy 300 oldalas regényben. Remekül fel van építve az egész és érezhető, hogy évek telnek el közben, mégsem unalmas egy percre sem, mert minden oldalon történik valami. Sok mindenbe bele lehetne kötni ha nagyon akarnánk, hogy Mel miért mondott igen ilyen gyorsan, miért nem bal bala bla... . Az a helyzet, hogy nem érdemes ilyenekkel foglalkozni. A sztori sodor minket magával, hiába kapaszkodunk, szóval érdemesebb elengedi a dolgokat és nem agyalni, hanem élvezni.
 |
| Felirat hozzáadása |
A D.O.D.O. folyamatosan fejlődik és ezt egyszerre jó és rossz volt látni. Mert hihetetlen dolgokat tudtak elérni, viszont egyre több problémába ütköztek és ahogy a szervezet kinőtte magát, jöttek a belső gondok. Az alap csapat persze összetartott azért, mégiscsak sokat jelentettek egymásnak.
A Fuggerek a történet "rosszfiúi", bár én kifejezettem kedveltem őket. Jó lett volna, ha több szerepet kapnak.
Egy ponton már nem csak a lány szemszögéből látjuk a dolgokat, hanem különböző feljegyzésekből, beszélgetésekből, céges levelekből, visszaemlékezésekből és mindenből amit csak el lehet képzelni. Mindegyiknek más a külalakja és ez még inkább különlegessé teszi az egészet.
A mágia részébe pedig egyenesen beleszerettem. A szálak fantasztikusak voltak, maga az elképzelés és a világ amit így felépítettek. Elvégre ki ne akarna visszamenni a múltba néha?
Humor is volt benne bőven, de amik a legszórakoztatóbbak voltak, azok a mozaikszavak. Hogy lehet ilyeneket összehozni? De annyira jó mindegyik. :D
A Fuggerek a történet "rosszfiúi", bár én kifejezettem kedveltem őket. Jó lett volna, ha több szerepet kapnak.
Egy ponton már nem csak a lány szemszögéből látjuk a dolgokat, hanem különböző feljegyzésekből, beszélgetésekből, céges levelekből, visszaemlékezésekből és mindenből amit csak el lehet képzelni. Mindegyiknek más a külalakja és ez még inkább különlegessé teszi az egészet.
A mágia részébe pedig egyenesen beleszerettem. A szálak fantasztikusak voltak, maga az elképzelés és a világ amit így felépítettek. Elvégre ki ne akarna visszamenni a múltba néha?
Humor is volt benne bőven, de amik a legszórakoztatóbbak voltak, azok a mozaikszavak. Hogy lehet ilyeneket összehozni? De annyira jó mindegyik. :D
A történet egyébként is halad megfelelően és tele van csavarokkal, de van egy pont, amikor rohanni kezd. Annyira beindulnak az események, hogy szinte alig bírtam követni. És nem, nem negatívumként mondom. A vége felé van ez a szakasz, és onnantól a lezárásig pörög minden és egyik akadály jön a másik után amiket gyorsan meg kell oldani és mindig újabb és újabb gondok.
A címre is itt térek ki, mivel csak akkor értettem meg,, mikor a végére értem. Egy idő után nagyon elkezdtem aggódni értük emiatt, de..mondjuk nem mondanám, hogy felesleges volt és alaptalanul. Csak fura lesz megérteni.
A szerelmi szál a végén teljesedik ki, de nem kap a megengedettnél több vagy nagyobb szerepet. Végigkíséri az egészet és a végén a dolgokhoz mérten megfelelően beteljesíti azt. Igazából én nagyon nagyon szurkoltam végig.
A szerelők..hát ők rengetegen vannak. Ahogy bővült a D.O.D.O úgy szereplőink mennyisége is. Megpróbálom a fontosabbakat kiemelni.
Összességében hi-he-tet-le-nül klassz! Mikor befejeztem, el sem akartam hinni, hogy máris vége van. Annyi mindent átéltem már a szereplőkkel együtt és tovább akartam olvasni a történetüket. Szerencsére a szerzők még a végét is zseniálisan oldották meg, akár egy fojtatásnak is nyitva hagyva a lehetőséget. Remélem, még lesz alkalmam olvasni róluk.
A címre is itt térek ki, mivel csak akkor értettem meg,, mikor a végére értem. Egy idő után nagyon elkezdtem aggódni értük emiatt, de..mondjuk nem mondanám, hogy felesleges volt és alaptalanul. Csak fura lesz megérteni.
A szerelmi szál a végén teljesedik ki, de nem kap a megengedettnél több vagy nagyobb szerepet. Végigkíséri az egészet és a végén a dolgokhoz mérten megfelelően beteljesíti azt. Igazából én nagyon nagyon szurkoltam végig.
A szerelők..hát ők rengetegen vannak. Ahogy bővült a D.O.D.O úgy szereplőink mennyisége is. Megpróbálom a fontosabbakat kiemelni.
- Tristan. Igen, nekem is feltűnt a neve. :D Nagyon megkedveltem, remek srác. Hihetetlen akaratereje és céltudatossága van, bár szívügyekben nincs a topon. Meg néha az emberi kapcsolatokban általánosságban, de nem szándékosan. Hatalmas szíve van.
- Melisande. Ízig vérig nő és bölcsész. Nagyon jól állta a gyűrődést és szívét-lelkét beleadta a munkába. Hihetetlenül bátor volt és kitartó, reméltem, hogy a végkifejlet azért nem lesz számára annyira borzalmas.
- Erzsébet. Igen jól látjátok. Egy MAGYAR származású hölgyről beszélek. Be kell vallanom, kicsit elöntött a büszkeség, hogy kis hazánk is helyet kapott a könyvben. Még akkor is, ha sokszor csak a magyar szavak vicces kiejtése jutott. Erzsébet egy külön személyiség. Nem is tudom, mit írhatnék róla. Ő egy külön fogalom. :D
- Rebeca. Jó volt az ő naplóbejegyzéseit is olvasni. Hihetetlen dolgok derültek ki én pedig még jobban megkedveltem. Igazán remek feleség és ember.
- Oda professzor. Nagyon bírtam az öreget. Egy zseni volt, csak azt sajnálom, hogy nem kapott még több szerepet. Persze így is volt neki elég, de aki ismeri, tudja, hogy értem.
- Gráinne. Hát, nincs sok hozzáfűzni valóm. Megdöbbentett, nem is kicsit.
Összességében hi-he-tet-le-nül klassz! Mikor befejeztem, el sem akartam hinni, hogy máris vége van. Annyi mindent átéltem már a szereplőkkel együtt és tovább akartam olvasni a történetüket. Szerencsére a szerzők még a végét is zseniálisan oldották meg, akár egy fojtatásnak is nyitva hagyva a lehetőséget. Remélem, még lesz alkalmam olvasni róluk.
🌟 🌟 🌟 🌟 🌟
"– Ez a Schrödinger-macskás sztori? Azt még én is ismerem. – Schrödinger macskája a klasszikus példa, de az csak egy gondolatkísérlet, soha nem végezték el. – Még szerencse. Az állatvédők kiakadtak volna."
"– A gyűjtemény magja, mint észrevetted, egy olasz magángyűjtemény. – A KOMF gyűjtemény.
– Pardon?
– Különc Olasz Milliárdos Fasz.
– Pontosan. Sok évvel ezelőtt vásároltuk tőle…"
"Hallottam, ahogy azt kérdezem: – Vissza akarsz küldeni a múltba?
De a hangom mintha valaki másé lett volna.
– Nem végleg – felelte Tristan. – Hiányoznál, Stokes.
Az a rohadt kis vigyor. És még össze is borzolta a hajamat a rohadék.
– Mikor indulunk? – kérdeztem."
Ilyen bugyuta kérdést..végigolvastad te eddig egyáltalán? Még szép, hogy mindenkinek ajánlom!! Fantasztikus sci-fi-el van dolgunk, ami magába szippantja a az olvasót és nem ereszti. A terjedelmétől nem kell megijedni, észre sem fogjátok venni, és már a végére is értetek. Egy szó mint száz: mindenképpen olvassátok el! Számomra az év egyik legjobb könyve lett. Higgyétek el, nem fogjátok megbánni! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése