Kody Keplinger: The DUFF - A pótkerék

Sziasztok! :)

Ma szintén egy olyan regény értékelésével érkeztem, amelyet már megfilmesítettek. Engem is ez győzött meg igazán, hogy végre a kezembe vegyem. Ismét egy sablonos menő nőcsábász srác-nyomi láthatatlan lány kombóról van szó? Vagy Kody Keplinger tud valami újat mutatni nekünk? Elegendő a jó humor és a mögöttes mondandó? Tartsatok velem, és mindenre fényt derítünk! ;)

DUFF ​= Designated Ugly Fat Friend, magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő
A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai.
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot.
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját.
Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba.
És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.

Megjelenés:2014     Oldalszám:300    Szemszög: E/1     Kiadó: Könyvmolyképző

A BORÍTÓRÓL

Sokáig gondolkodtam, miként fogalmazzam meg a véleményem róla, de azt hiszem, egyszerűen csak kimondom: nem tetszik. Kevés borító van, ahol a közeli arc jól néz ki és nem rontja el az élményt. Na ez sajnos pont nem abba a kategóriába tartozik.

A TÖRTÉNETÉRŐL

Az írónő másik magyarul megjelent regényét már korábban olvastam, sőt értékeltem is. Azt mondták, hogy a kettő közül a DUFF az erősebb és ez számomra is bebizonyosodott. 

Korábban is hallottam már a regényről, viszont a filmet előbb láttam. Talán két éve néztem meg először és annyira megtetszett, hogy azóta 3x is megismételtem. :D Ennek ellenére papír formátumban csak tavaly nyáron szereztem be, de szinte azonnal el is olvastam. 

A film és a könyv egyébként nagyon eltérőek, a könyv ez esetben (is) sokkal jobb a filmnél. Nem is értem, hogy ott ezt miért nem tudták kivitelezni. Egy sablon sztorit kreáltak belőle, pedig egyáltalán  nem az! Oké, ott van a gimi meg a szerelem, no de nem mindegy, milyenek a körülmények. 

Bianca családi hátterét jó, hogy nem csak felületesen érintették, hanem láthattuk, honnak gyökerezik a probléma, majd a jelenlegi állapotokat is, végül pedig a megoldást. Vannak dolgok, amikkel nem tudunk egyedül megbirkózni, bármilyen erősek is vagyunk. Ha nem is mi magunk kérjük a segítséget, nem szabad elutasítani. 

A könnyed hangvételének és remek stílusának köszönhető, hogy ilyen gyorsan el lehet benne merülni. Engem teljesen ki tudott kapcsolni, szint egy levegővel olvastam el az egészet. A humora mindent visz. :D Nem csak az öniróniára és egyéb hasonló finomságokra gondolok, hanem a két karakter évődésére és a barátnők beszélgetése is. Ha jól emlékszem, néha még hangosan is felnevettem.
Sokan úgy gondolják, hogy klisés és kiszámítható, de szerintem egyáltalán nem az. A cselekménye jó és fent tudja tartani az érdeklődést. Annak ellenére, hogy nincs benne sok csattanó, nem untat felesleges gondolatmenetekkel vagy leírásokkal. 

A karaktereket kedveltem, mindenkinek meg volt a maga szerepe és fontossága. Bár bevallom, sajnálom, hogy a barátnők nem szerepelnek többet benne. Tudom, ehhez az események is hozzájárultak, mégis jó lett volna.

• Bianca. Kedvelhető hősnő. Nem nyavalyog állandóan és nem agyalja túl a dolgokat általában. A humora különösen tetszik, és az élethez való hozzáállása is.
• Wes. Jó srác bonyolult családdal, barátok nélkül. Mindenki titkol valamit, és még a legmenőbbeknek sem olyan könnyű az élete, mint azt elsőre gondolnánk. Azért bírtam, helyén van a szíve, kedvelhető karakter.
• Toby. Hát igen. Ő egy olyan szereplő, aki nem tehet a dolgokról. Igyekezett a legjobbat kihozni a helyzetéből, remélem megleli majd a boldogságot. Eleinte nem kedveltem, de nagyot nőtt a szememben a végén.

Tudom, a külső-belső vita állandóan folyik. Melyik számít jobban? Ha a belső, akkor miért a külső alapján választunk és ítélünk? Ezt persze mindenki máshogy J látja, ez csak az én véleményem, kikanyarodva kicsit a Valentin-napra és az önbizalom problémákra, mégis témánál maradva persze, hisz a könyvben is megjelenik ez a kérdéskör.
Baromság, hogy a külső nem számít. Sokszor akarva akaratlanul is a megjelenése alapján döntjük el valakiről, hogy szimpatikus e számunkra. Mindenki törődik a külsejével valamennyit. Mégis csak ez a csomagolásunk, amivel megmutathatjuk, kik is vagyunk. És itt kapcsolódunk be oda, hogy lehet a külső fontos, a belső értékek nélkül tényleg fikarcnyit sem ér. Ha te szépnek és értékesnek érzed magad, meglátszik majd a megjelenéseden és a kisugárzásodon is. A magabiztosság gyönyörű. A szépség viszont teljesen szubjektív, nincs e tekintetben két egyforma ember. Ne akarjunk másoknak megfelelni úgy, hogy olyannak mutatjuk magunkat, akik nem vagyunk. 

Nem, ezek nem csak üres és jól hangzó mondatok tőlem amiket egy önbizalom fejlesztő oldalról szedtem. Valóban így gondolom és igyekszem eszerint élni. Nincs sok önbizalmam. Sőt! Viszont tudom, hogy a rossz tulajdonságok mellett amit állandóan magamban keresek vannak olyanok is, amikre igazán büszke lehetek. 

És itt van a Valentin nap kérdése, ami megjelenik a regényben is. A fentebb említettek mellett elmondanám, hogy egyáltalán nem értem ezt a hozzáállást:

"A Valentin-napot akár Anti-Duff-napnak is hívhatnánk. Hát van olyan nap, amely képes lenne még erőteljesebben a sárba tiporni egy lány önbecsülését?"

Miért rombolná már az önbecsülést? Ez is csak egy nap, amin ünneplünk valamit. Jelen esetben a szerelmet. Emberek...a házasság világnapján akkor miért nem csináljátok ugyanezt? Anyák napján miért nem féltékeny a család többi tagja az anyákra?  Ez egy ünnep. Ha nem ünnepli mindenki, az sem gond. Sokszor a párok sem tartják. Na bumm! Halottak napján sem érzed magad rosszul, amiért minden a halottakról szól, te pedig élsz.  Ráadásul mindennek a jó oldalát kell nézni: ilyenkor egy csomó romantikus könyv akciós!

"– A Valentin-nap csak egy idióta, szánalmas kifogás arra, hogy ünnepelni lehessen.

– Tényleg így gondolod? – kérdezte.

– Hát persze. Nem is csodálom, hogy V-vel kezdődik, épp, mint a vérbaj. Le merném fogadni, hogy több ember fertőződik meg szifilisszel, mint az év bármely más napján. Ez aztán tényleg ünneplésre méltó dolog!"

Na jó, ezzel tényleg nem tudok vitatkozni. :D

A könyv üzenete ezért is tetszik annyira. Mindannyian DUFF-ok vagyunk, és ez így van jól. Vannak címkéink. És akkor? Ezek különböztetnek meg minket  többiektől. Nem kell, hogy mindig pozitívak és tökéletesek legyenek, mert mi magunk sem vagyunk azok. De ha nem teszik, csak mi tudunk rajta változtatni. Én is egy DUFF voltam és az is vagyok, büszkén vállalom!

A lezárása remek lett, ami azért valljuk be, az ilyen regényeknél nem túl gyakori. Aranyos volt, pont megfelelő helyen, időben és gondolatmenettel történt. Nem húzta az írónő a végtelenségig a sztorit felesleges gondok kreálásával, hanem szépen megfogta az összes szálat és elkezdte elvarrogatni. 

Összességében nagyon tetszett a könyv, sokkal jobb volt, mint vártam. Bár tipikus gimis tinirománcnak tűnik, sokkal mélyebb mondandója van és több problémát is érint, amikről beszélni kell. A humorát különösen szerettem, mérföldekkel jobb volt az egész, mint a Hazugságháló. Csak azt sajnálom, hogy ilyen sokáig halogattam az elolvasását.

🌟      🌟     🌟     🌟     🌠

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– Spanyol? – pillantott le a papírlapokra, miközben összeszedte őket. – Mondj valami érdekeset spanyolul!

– El tono de tu voz hace que quiera estrangularme.

Felálltam, majd vártam, hogy átnyújtsa a papírokat.

– Szexin hangzik. – Felállt, majd odanyújtotta a spanyol feladatokat tartalmazó lapokat, amiket összekapart a földről. – Mit jelent?

– Amikor meghallom a hangodat, legszívesebben megfojtanám saját magamat.

– Te kis perverz."

"Nem számít, hova mész, vagy hogyan próbálod meg elterelni a figyelmedet, a valóság előbb-utóbb utol fog érni."

"– A lényeg a következő: tudományosan bizonyított tény, hogy minden baráti társaságban van egy gyenge láncszem. Ő a Duff. És a csajoknak bejönnek az olyan pasik, akik kedvesek ezzel a lánnyal.

– A drogosok mostanában tudósoknak hívják magukat? Ez aztán a meglepetés."

AJÁNLANÁM?

Naná! Ráadásul a Valentin-nap közeledtével mindenkire ráfér egy kis önbizalom, amiben ez a történet is segíthet. Ha mégsem leszel tőle 2 perc alatt magabiztosabb, akkor is fontos dolgokra ébreszt rá, amikkel jó tisztában lenni és szem előtt tartani az életben. A család és barátok fontossága, valamint a tény, hogy amíg nem nézünk szembe a problémáinkkal, el sem tudjuk kezdeni megoldni őket. Na de elég is ennyi a bölcsességekből mára. Olvassátok és tegyen titeket is boldogabbá ez a remek regény! ;)