Sziasztok!
Ma egy rövidke bejegyzéssel érkeztem, bár erről a témáról naphosszat lehetne diskurálni. Sarah Andersen képregénysorozatának 3. része nem rég jelent meg a könyvfesztiválon, de természetesen én csak most jutottam el odáig, hogy végre a kezembe vegyem és egy pohár hűsítő mellett -
igen, ebben a dög-melegben muszáj- elmélyedjek vele az élet nagy dolgiban. Az
első és a
második részt is imádtam, szóval nagy "elvárásaim" voltak a Macskapásztorral szemben, amiket messze túlszárnyalt. Fogadjátok szeretettel! ^^
Nem is olyan egyszerű
az élet világhírű művészként! Rémisztő határidők, műkajás dobozok halmai a
villogó monitor alatt és a kisállatok örökké gyarapodó hordája… ööö, mindegy –
igazából ez mindennapos.
Sarah Andersen képregényeinek és rajzokkal ellátott személyes jegyzeteinek
harmadik gyűjteményes kötete a korábbiakra jellemző szellemességgel és
eleganciával nyújt túlélési tanácsokat a modern élet őrületéhez: a korán kelő
emberek elkerülésén át az internetes trollok elleni védekezésig, egészen a
nagytakarítás életre elenyésző hatást gyakorló haszontalanságáig. Ha minden
kötél szakad és összeomlik körülötted a világ, készíts egy forrócsokit, számold
a napokat halloweenig és öleld meg a remény bundás-bolyhos szimbólumát!
Sarah Andersen egy fiatal brooklyni illusztrátor. Épp azon dolgozik, hogy
csökkentse a reggelente lenyomott szundik számát. Messze még a cél.
Megjelenés:2018 Oldalszám:112 Szemszög: E/1 Kiadó: Fumax kiadó
Ennél a három képregénynél nem terveztem tartani a szokásos értékelésformámat. Megmutatom a kedvenceimet amiket kiválogattam és elmondom miért, valamint pár szót mondok még az egészről.
Molyon még a megjelenése előtt írt róla pár szót a fordítója, Tóth Barbara. Szerintem kellenek az elolvasásához az ő előszavai is, hogy kicsit tisztába rakja a dolgokat. :) A végén van egy komolyabb hangvételű rész, amit én egyáltalán nem sajnálok. Sarah belevitte az egyedi humorát ezekbe a komoly kérdésekbe és egy remek mixet alkotott. Elgondolkodtató és reményt adó sorok ezek.
Egy valamit viszont sajnálok..nem tapizható a borító. :( Mármint persze megfogni meglehet, viszont nincs olyan puha és bolyhos része mint azt előzőknek.
8 képet szúrok be most is, ahogy az előzőknél, a kedvenceimet. Már az elején elhatároztam, de hamar rá kellett jönnöm, hogyha az összes oldalt lefotózom, sose lesz ebből semmi. De egyszerűen annyira magamra ismertem bennük, mint ha csak rólam írta volna.
A párom is osztja a véleményemet, úgyhogy csak van benne valami. :D És szerintem ez adja az egész varázsát: mindenki megtalálja önmagát a mindennapi szituációkat ábrázoló rajzokon. :)
Hát igen. Mikor el vagyok kenődve ha nem sikerül valami mindig azzal nyugtatnak, hogy én mindent megtettem. De legbelül tudom, hogy nem, mert még többet is tehettem volna és ettől csak még rosszabbul érzem magamat. Bűntudat és bűnbánás. Fincsi.
Ha a kutyám mesélni tudna..szegényre az összes létező becenevet és jelzőt ráakasztottam már. Aztán meg csodálkozok, hogy gyagya és már a nevére sem hallgat. :D Szegény nem tehet róla de annyira tündéri, képtelenség nem gügyögni neki.
Hajjaj. Az intelligenciát sem sorolnám ide, de legyen. :D A memóriám már egyre rosszabb, minél több dolgom és tanulnivalóm van, annál kevésbé emlékszem rájuk. Kreativitásból sincs hiány, na de az időbeosztás...hajjaj. Talán egy remek példa erre hogy hétfőn vizsgázom és most tanulás helyett ezt a bejegyzést írom éppen.
Mondhatnám, hogy erre nem is gondoltam, de hazudnék. Szerintem saját magamnak sem ismerem be, hogy valójában semmi bajom, csak ráparázok a dolgokra és ettől lesznek igazából problémáim. De ha bárki kérdezi, még mindig nem tudom, mi okozhatja ezeket mert minden rendben. ;)
A mindennapjaim. A nyári reggelek kivételt képeznek mert azok a legjobb dolgok. Olyankor néha hajnalban kelek csak azért, hogy lássam a napfelkeltét és a kellemes hűvösben teázgassak. De a többi évszak..kegyetlen. Imádom a puha és meleg dolgokat ráadásul lusta is vagyok, ezek együtt pedig gyilkos kombinációt alkotnak.
Csak azért fogadom el a macskás részét, mert a kiscicák tényleg cukik. Picinek még nem hálátlan szőrgolyók. A kutyákat minden méretben és mennyiségben! *-* Na de a babákat... Félreértés ne essen, nincs bajom a gyerekekkel, csak szimplán nem szeretek velük lenni, mert sosem tudom, mit kezdjek velük. :D
Szerintem ez a kép nem igényel túl sok magyarázatot. Az amúgy is kevés önbizalmam ilyenkor mindig lejjebb esik pár szintet, de a párom kedves és dicsérő szavai mindig megnyugtatják csúf testben élő piciny lelkemet.
Ez a kedvencek közül is a kedvencem. Az önostorozó humorérzékből nálam sincs hiány, ezzel pedig gyakran ki is akasztom a környezetemben élő optimistákat, főleg a páromat és édesapámat. De azt hiszem, valóban ez az én pajzsom a nehézségek ellen.
Éppen a napokban jött szóba a téma és a barátnőm is abban a szerencsés kisebbségben van, akik sosem görcsölnek, nem fáj semmijük és pár nap alatt el is hagyja testüket a tüzes kínnal égető pokol. Mikor ezt elmondta, még nyomorultabbul éreztem magam és most már a szenvedés mellett ott a tudat is, hogy másoknak milyen jó. :D
Nos tehát ezek voltak az én személyes kedvenceim. :)
Ezt is szintén csak ajánlani tudom, ugyanúgy, mint az első két rész, tele van vicces, életszerű dolgokkal, amikben mindenki magára ismerhet. Nincs aki ne találna olyat, amiben magára ismerhet. A nap bármely szakaszában remek szórakozást nyújt és garantáltan hangulatjavító. :)
