Anne L. Green: A remény hajnala

Sziasztok! :)

Ma annak a regénynek az értékelésével érkeztem, amely a legrégebb óta csücsült a polcomon olvasatlanul. Az előző bejegyzésben említettem már, hogy idén ha a fene fenét eszik is, sort kerítek rá és végre kiolvasom - bár nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar be fog következni. Na nem is húznám tovább a szót, lássuk is Anne L. Green-től A remény hajnalát! 

Amy Avenst Tennessee egyik nyugodt kisvárosából San Francisco zajos forgatagáig űzi zaklatásával egy férfi. Itt kezd új életet: karriert építeni, tanulni és felejteni szeretne.

Jelentkezik álmai cégéhez, de már az állásinterjún szembesül leendő főnöke, Matthew Johnson arrogáns és kiállhatatlan stílusával. Amy úgy dönt, felveszi a kesztyűt, így már az első nap elkezdődik a harc kettejük között. A folyamatos csipkelődések, szurkálódások ellenére vonzalom ébred bennük egymás iránt, amelyet megkísérelnek elnyomni.

A sors is újra meg újra próbák elé állítja őket. Mindkettejük múltja tele van fájdalmas sebekkel, s Matt képtelen megbocsátani önmagának.

Amy hajthatatlan, de vajon a szerelme megadhatja-e a feloldozást Mattnek, hogy végül egymásra találhassanak?
És a múlt engedi-e a felejtést?

Megjelenés:2015     Oldalszám:420    Szemszög: E/1     Kiadó: Álomgyár

ELSŐ BENYOMÁS

Az írónőtől először 2018 elején olvastam, méghozzá a Törékeny vonzerőt. Hirtelen felindulásból vettem meg, fogalmam sem volt róla, hogy rögtön bele fogok szerelmesedni. Gondoltam ha Adam története elrabolta a szívem, miért is ne olvasnám el a nővére sztoriját is? Hát, most már tudom, miért nem kellett volna. 

A KÖNYVRŐL

Szörnyen kettős érzelmeim vannak a történettel kapcsolatban. Egy részét szeretem, míg a másikat legszívesebben a falhoz vágnám. 

Na, de kezdjük is a jó dolgokkal, mert azért akadtak benne. Első sorban az írónő stílusa, ami már a második regényét olvasva is kiérződik. Az írásmód könnyed, pörgős, szinte csak úgy olvastatja magát a könyv. Ezért is tudtam szerencsére olyan gyorsan a végére érni. 

A sztori szerint itt van nekünk Amy, akivel valami nagyon komoly dolog történt, ezért kénytelen az ország másik végébe menekülni és teljesen új életet kezdeni, maga mögött hagyva az otthonát és szeretteit. Jelentkezik "álmai cégéhez", ahová persze fel is veszik. Itt ismerjük meg Matt-et, az arrogáns és bunkó főnökét, aki természetesen egy félisten és amúgy nem is olyan rossz meg szívtelen ember ám ahogy azt mindenki (szó szerint mindenki) állítja róla. Amy persze mivel egy talpraesett és tökéletes nő semmitől sem ijed meg, még a csávótól se, sőt ha kell helyre is teszi. A munkáját Matt legnagyobb meglepetésére tökéletesen végzi és nagyon jól fejlődik. Közben persze mivel az asszisztense, elkíséri üzleti utakra, fogadásokra és persze közelebb kerülnek egymáshoz mint szerették volna. Itt pedig megkezdődnek a konfliktusnak nevezett valamik és a folyamatos szenvedés, mert hát ők persze nem lehetnek együtt bármennyire is halálosan szerelmesek. A múlt meg a tragédiák nem eresztenek, stb, stb...

Jó, talán enyhén érezhető, hogy nem teljesen vagyok kibékülve a könyvvel. De persze ez egyrészt az én hibám is, hiszen túl nagy elvárásokat támasztottam vele szemben. 

Már a történet eleje sem indult zökkenőmentesen, mivel túl gyorsan vágtunk bele a dolgok közepébe. Az első oldalon egyszer csak már búcsúzunk, mert megyünk, mert mennünk kell bár nem akarunk. Oké. De miért? Az okok csak oldalakkal később derülnek ki, ezután pedig egyszerűen túl gyorsan zajlanak az események és semmi sincs kifejtve.

Ez nekem eléggé furcsa volt, de mondom egye fene, a szereplők nem estek egymásnak az első találkozáskor, ez már jó jel. Egész tűrhető volt a dolog, bár az állásinterjú kicsit kiverte nálam a biztosítékot. Utána viszont szépen haladtak az események, még viccesnek, szórakoztatónak is tartottam a köztük lévő kis konfliktusokat, a mindennapos vitákat és azok lerendezését. 

Az első ott töltött hat hónapot viszont legnagyobb meglepetésemre elég gyorsan átugrotta az írónő.

Ezt kicsit sajnáltam is, viszont így el nem tudtam képzelni, mi fog még itt történni a maradék 300 oldalban. 

Olyan szépen bontakozott ki. Miért kellett elrontani? A regény nagyjából a felénél átcsapott egy szappanoperába. Kialakult egy se veled se nélküled kapcsolat, és az utolsó 100 oldalig minden ekörül forog. Közbe van szúrva néhány esemény, de azokon olyan gyorsan átgördülünk, mint ha nem is lenne jelentőségük. Ezután állnak neki besűrűsödni a dolgok úgy igazán. Minden egyszerre csapódott le, plusz drámai helyzeteket generálva ezzel, mert ugye nem volt belőlük így is elég. 

Na, de térjünk rá a szereplőinkre és a köztük lévő kapcsolatra. Értem én, hogy nem jó az életképtelen hősnő, na de akkor legyen mindenben tökéletes? Szó szerint mindenben? Amy jó ember, de néha nem ismeri a határokat. Túlságosan is az érzelmei irányítják és kicsit megszállott is lesz emiatt, ami a vége felé ütközik ki igazán. Matt pedig..hát erre igazán nem tudok mit mondani. Egy idióta. Többet nem igazán tudok spoilermentesen írni, szóval jöjjön egy kis

!!!SPOILER!!!

Csak engem zavart, hogy a 160 centis kiscsaj minden gond és félelem nélkül felülkerekedett a verekedésekben, sőt még golyóálló mellényt is akart játszani? De ami igazán kiakasztott az az volt, mikor megtudta, hogy terhes. Egy hónapja dobta ki Matt. Depressziós volt és szenvedett. Erre mikor meglátta hogy pozitív a teszt mi volt az első gondolata? Hát nem az, hogy legalább ennyi megmaradt neki a pasiból? Miééért? 

!!!SPOILER!!!

Visszatérve a bejegyzés elejére, szerintem ez a könyv egyik legnagyobb hibája: túl gyors és nincs se tagolva, se kifejtve. Nem egyszer fordult elő, hogy olvastam egy gondolatmenetet és hopp, egyszer csak vége lett és már egy újabb eseménybe csöppentünk bele ami két mondat után le lett zárva és folytatódott egy újabb eszmefuttatással. Jól láthatóan tagolni kellett volna, vagy elválasztani, mert ez így egy hatalmas katyvasz. Sokat elvesz sajnos az élvezhetőségéből, mert ezt a fontosabb eseményeknél is ugyanúgy megcsinálta. Konfliktus? Verekedés? Lövöldözés? Fél oldalt se nekik, minek azt! Erotikus részek? Öt oldalon át részletezzük hogyan és hányszor esnek egymásnak! Hát nem? Végül is ez a sztori lényege, nem az egyéb "kis" események amik a hatalmas szerelem és szenvedés közben megesnek itt-ott. 

Összességében nem bánom, hogy elolvastam. Azt hiszem, pont ez kellett most nekem: egy olyan könyv, ami érzelmeket vált ki belőlem, akkor is, ha nem túl pozitívakat. Magával az egész regénnyel egyben nem lett volna probléma, de a fentebb említett dolgok elrontották az olvasás élményét és ezek miatt gondolok vissza rá kicsit rossz szájízzel. Szinte minden olyan dolog megtalálható benne, ami engem egy romantikus-erotikus könyvben idegesít. Mindent egybevéve úgy gondolom, Amy története három csillagot érdemel. 

🌟      🌟     🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Könnyebb a szerelmet felismerni, mint elismerni."

"-Ideje lenne már eldöntened, hogyan tovább, Matt. Agyrázkódást kapok a hangulatváltozásaidtól."

"Az élet mindig felkínál egy második lehetőséget."

"Akárhányszor eldöntöm, hogy továbblépek, van bennem egy rész, ami képtelen elengedni őt. Őrülten beleszerettem, és rájöttem, hogy képtelen vagyok folytatni nélküle."

"– Kérsz egy kávét? – kérdezte tőlem.Felvontam a szemöldököm. Ezt most tényleg tőlem kérdezte?– Mérget is tettél bele?"

KINEK AJÁNLOM?

Mindenkinek, aki szereti Anne L. Green munkásságát. Tudom, hogy épp nem a legpozitívabb véleménnyel vagyok róla, viszont sajnos én a legtöbb romantikus-erotikus könyvvel így vagyok. Ennek ellenére tudom, hogy ez az emberek többségének tetszik, szóval annak aki ebben a kategóriában keres egy könnyedebb kis olvasmányt, mindenképpen ajánlom figyelmébe. :)