Könyvértékelés
Az első rész után egy kis kihagyással ugyan, de elhoztam a második rész értékelését is. Most, hogy végre ismét van időm, nekiálltam befejezni ezt, és a következő részt elolvasni. Szegény már egy hónapja váratott magára, szóval éppen itt volt az ideje, hogy kiadjam magamból a gondolataimat és ezzel a fantsztikus résszel még jobban felkeltsem az érdeklődéseteket. Kicsit tartok attól, hogy fog sikerülni, mivel még nem értékeltem egy könyv folytatását sem. Remélem nem zavarnak a spoilerek, igyekszem a lehető legkevesebb dolgot elárulni. Annyit viszont mondhatok, hogy ha ez előző nem nyerte el teljesen a tetszéseteket, ennek biztosan nem bánjátok meg az elolvasását! ;)
Én és a könyv
(Mint az előzőé.)
Mint a másik kötetet ugyan a párom mutatta, de én vettem meg, ezt viszont tőle kaptam. Múlt év novemberében volt a születésnapom, és már egy hónapja mondogattam neki, hogy mennyire szeretném és milyen jó volt a film, stb. Kivételesen semmi arra utaló jelet nem adott, hogy meg szeretne vele ajándékozni, egész ügyesen csinálta. Már épp kezdtem letenni róla, amikor a telefonjában meg akartam nézni valamit, de rossz helyre léptem véletlenül és az e-mail fiókját nyitottam meg, ahol a legelső egy könyvrendelésről szóló volt. Mivel ő nem olvasott semmit attól a kiadótól és nem is szeretett volna, így nem volt nehéz kitalálni, kinek szánta. :)
Bár ezt most én szúrtam el, mégis sikerült meglepnie, mivel nem csak az első részt, hanem mindhármat megvette nekem.
Még egyszer, így ennyi idő után is újra köszönöm Kedvesem! :)
1940. SZEPTEMBER 3.
A KÜLÖNLEGES GYERMEKEKET SZÖRNYEK FENYEGETIK.
EGYETLEN EMBER MENTHETI MEG ŐKET – DE Ő MADÁRTESTE FOGLYA MARADT.
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket…
Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a halottakat feltámasztó Enoch és társaik visszatérnek a fantasztikus fordulatokkal teli regényben.
A régi fényképekkel illusztrált könyv rendkívüli világba vezeti az olvasót.
BORÍTÓ
Bevallom, sokáig nem tetszett igazán, mert a cím és a borító nem passzolt össze. Nem értettem, miért egy olyan kislány van rajta, akiben tátong egy nagy lyuk. Ezzel akarták volna az üreseket szimbolizálni? Dehát az nem lehet. Az üresek nem ilyenek, teljesen mások... csak nem szúrták el így. Ezen kívül persze minden passzolt és jól meg volt csinálva, viszont akkor sem tudtam ettől a dologtól elvonatkoztatni. Nagyjából amikor elértem a könyv közepéhez, csak akkor jöttem rá, miért emellett döntöttek a tervezők. Ezután más szemmel kezdtem nézni, és most már az egyik legjobban megtervezett külsőnek tartom.
A TÖRTÉNETE
Az előző kötet vontatottsága után kész felüdülés volt! Olvasgattam a véleményeket molyon, és ez a rész szinte mindenkinek jobban tetszett az előzőnél, mind a története, mind a képek. Sokan úgy vélték, erőltetettek voltak a fotók. Én személy szerint nem fedeztem fel a képek elhelyezésében hibákat. Másokkal ellentétben úgy gondolom, az előzőben is pont úgy beleillettek a cselekménybe mint itt. Ne is húzzuk tovább a szót, térjünk át a sztorira.:
A korábbival ellentétben itt nem állunk egy helyben, folyamatosan történnek a dolgok, egy fél oldalra sincs megállás. Már nincs idejük napokat gondolkodni, a legsúlyosabb döntéseket is pillanatok alatt kell meghozniuk a gyerekeknek, mindenféle segítség nélkül. Az idő csak sürgeti őket, a cél sokszor elérhetetlennek, a helyzet pedig kilátástalannak tűnik. Szinte hihetetlen, mennyi kitartás és akaraterő szorult ezekbe a gyerekekbe! Na de lássuk, miről beszélek!
Habár azt mondtam, nincsenek benne lassabb részek, az elején nehézkesen indult. A csónakázás sokáig elhúzódott a földet éréssel együtt, de amint jött az első akadály, gyorsabb tempóra vált az író. Az első szituáció megoldásán különösen meglepődtem, nem számítottam rá, hogy ezt a dolgot itt látom viszont, sem arra,mekkora szerepe lesz.
Még csak az elején járunk, de már most megismerhetünk egy csomó új szereplőt, akikről eddig csak abban a bizonyos könyvben olvashattunk. Mindegyik különleges, ráadásul némelyiknek ezen felül is vannak képességei. (Addison azóta az egyik személyes kedvencem:) ) Wren Ökörszem kisasszony viszont nincs ott, így kénytelenek tovább menni és minél hamarabb eljutni hozzá. A segítőkre út közben nagy szükség volt, bár nem volt felhőtlen eleinte a kapcsolatuk. Egyedi karakterek, attól függetlenül, hogy nincs emberfeletti képességükegy kivétellel.
Volt két dolog, ami engem nagyon meglepett. Az első Hugh és a méhei. Eddig alig szerepelt a fiú, most meg hirtelen mindent neki köszönhettek. Bátor volt és sok mindet feláldozott. A másik pedig Enoch, aki sok olyan dolgot tett, amit egyáltalán nem néztem volna ki belőle, persze pozitív értelemben. Az első kötetben nem volt színpatikus, de itt megkedveltem a beszólásai miatt.
Ha már annál tartok, mi tetszett különösen, azt a tényt sem hagyhatom ki, hogy ebben a részben sokkal többet megtudhatunk a gyerekek múltjáról. Az előzőben szinte semmit nem árultak el, itt viszont mindenki történetébe betekintést nyerhetünk, ami egy nagy pozitívum. Habár a korábbi életük feltárása nem befolyásolt semmit, mégis könnyebb volt megértenem őket, és más szemmel tekintettem rájuk ezután. Ezt a tényt pedig csak fokozza az, hogy mindenkinek több szerep jutott. Egyénileg egyre nagyobb dolgokat tesznek, egyszer az egyikük, majd a másikuk menti meg mindenki életét.
Miután útjuk végéhez értek, folytatódott a borzalmak sorozata, ugyanis Londont háború sújtotta. A bombázás is nagy veszélyt jelentett, az üresek pedig még mindig a nyomukban voltak. Ennél a résznél a legborúsabb és legsötétebb a mű hangulata, de a leírás egyszerűen lenyűgöző! Szinte lehet látni a leomlott épületeket, a haldokló embereket és minden szörnyűséget magunk körül. Félreértés ne essék, engem nem dob fel ez a látvány, sem a gondolata, egyszerűen csak a leírás okozott nagy meglepetést. Valamit nagyon tud Ransom, ha így ír valami olyanról, amit még nem élt át.
A vége felé még egy rakás új különleges szereplő jön a képbe, akik nélkül talán nem is tudott volna ilyenné alakulni a sztori. Nagy segítséget nyújtottak és talán az életüket is másfelé terelték volna, ha nem üt be a krach.
Ha már az összeomlásnál tartunk, beszéljünk egy kicsit az utolsó fejezetről...hogy lehet ilyen függő véget csinálni? Hogy lehet ekkora fordulatot beletenni? Engem teljesen ledöbbentett. A Vándorsólyom kisasszony lezárása után nem gondoltam volna ilyen ütős zárójelenetet. Mindenre lehetett számítani, csak erre nem, de miután már tudjuk, visszagondolva minden világossá válik. Még csak utalások sem voltak elrejtve, semmi, ami erre utal egyetlen dolgot kivéve. De ez akkor is hihetetlen volt.
Mindent egybevéve, csak gratulálni tudok Ransom Riggs!
EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
AJÁNLANÁM?
De még mennyire! Talán jobban is mint az előző részt, bár én személy szerint azt is imádtam. Fordulatos cselekmény, minden oldalon izgalom, rengeteg új és szerethető karakterrel. Ransom ennél jobb folytatást nem is írhatott volna, le a kalappal előtte. Aki az első részt elolvasta, csalódott benne és úgy döntött, nem kockáztat a második résszel, annak triplán ajánlom! Eddig -néhány kivétellel- nem találkoztam olyannal, aki ebben csalódott volna az első után. Egy kellemes nyári estén tökéletes kikapcsolódást nyújt, de persze egy forró délutánon is ugyanazt az élményt nyújtja. Olvassátok el bátran! Higgyétek el, nem fogtok csalódni! ;)
Én és a könyv
(Mint az előzőé.)
Mint a másik kötetet ugyan a párom mutatta, de én vettem meg, ezt viszont tőle kaptam. Múlt év novemberében volt a születésnapom, és már egy hónapja mondogattam neki, hogy mennyire szeretném és milyen jó volt a film, stb. Kivételesen semmi arra utaló jelet nem adott, hogy meg szeretne vele ajándékozni, egész ügyesen csinálta. Már épp kezdtem letenni róla, amikor a telefonjában meg akartam nézni valamit, de rossz helyre léptem véletlenül és az e-mail fiókját nyitottam meg, ahol a legelső egy könyvrendelésről szóló volt. Mivel ő nem olvasott semmit attól a kiadótól és nem is szeretett volna, így nem volt nehéz kitalálni, kinek szánta. :)
Bár ezt most én szúrtam el, mégis sikerült meglepnie, mivel nem csak az első részt, hanem mindhármat megvette nekem.
Még egyszer, így ennyi idő után is újra köszönöm Kedvesem! :)
1940. SZEPTEMBER 3. A KÜLÖNLEGES GYERMEKEKET SZÖRNYEK FENYEGETIK.
EGYETLEN EMBER MENTHETI MEG ŐKET – DE Ő MADÁRTESTE FOGLYA MARADT.
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket…
Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a halottakat feltámasztó Enoch és társaik visszatérnek a fantasztikus fordulatokkal teli regényben.
A régi fényképekkel illusztrált könyv rendkívüli világba vezeti az olvasót.
BORÍTÓ
Bevallom, sokáig nem tetszett igazán, mert a cím és a borító nem passzolt össze. Nem értettem, miért egy olyan kislány van rajta, akiben tátong egy nagy lyuk. Ezzel akarták volna az üreseket szimbolizálni? Dehát az nem lehet. Az üresek nem ilyenek, teljesen mások... csak nem szúrták el így. Ezen kívül persze minden passzolt és jól meg volt csinálva, viszont akkor sem tudtam ettől a dologtól elvonatkoztatni. Nagyjából amikor elértem a könyv közepéhez, csak akkor jöttem rá, miért emellett döntöttek a tervezők. Ezután más szemmel kezdtem nézni, és most már az egyik legjobban megtervezett külsőnek tartom.
A TÖRTÉNETE
Az előző kötet vontatottsága után kész felüdülés volt! Olvasgattam a véleményeket molyon, és ez a rész szinte mindenkinek jobban tetszett az előzőnél, mind a története, mind a képek. Sokan úgy vélték, erőltetettek voltak a fotók. Én személy szerint nem fedeztem fel a képek elhelyezésében hibákat. Másokkal ellentétben úgy gondolom, az előzőben is pont úgy beleillettek a cselekménybe mint itt. Ne is húzzuk tovább a szót, térjünk át a sztorira.:
A korábbival ellentétben itt nem állunk egy helyben, folyamatosan történnek a dolgok, egy fél oldalra sincs megállás. Már nincs idejük napokat gondolkodni, a legsúlyosabb döntéseket is pillanatok alatt kell meghozniuk a gyerekeknek, mindenféle segítség nélkül. Az idő csak sürgeti őket, a cél sokszor elérhetetlennek, a helyzet pedig kilátástalannak tűnik. Szinte hihetetlen, mennyi kitartás és akaraterő szorult ezekbe a gyerekekbe! Na de lássuk, miről beszélek!Habár azt mondtam, nincsenek benne lassabb részek, az elején nehézkesen indult. A csónakázás sokáig elhúzódott a földet éréssel együtt, de amint jött az első akadály, gyorsabb tempóra vált az író. Az első szituáció megoldásán különösen meglepődtem, nem számítottam rá, hogy ezt a dolgot itt látom viszont, sem arra,mekkora szerepe lesz.
Még csak az elején járunk, de már most megismerhetünk egy csomó új szereplőt, akikről eddig csak abban a bizonyos könyvben olvashattunk. Mindegyik különleges, ráadásul némelyiknek ezen felül is vannak képességei. (Addison azóta az egyik személyes kedvencem:) ) Wren Ökörszem kisasszony viszont nincs ott, így kénytelenek tovább menni és minél hamarabb eljutni hozzá. A segítőkre út közben nagy szükség volt, bár nem volt felhőtlen eleinte a kapcsolatuk. Egyedi karakterek, attól függetlenül, hogy nincs emberfeletti képességük
Volt két dolog, ami engem nagyon meglepett. Az első Hugh és a méhei. Eddig alig szerepelt a fiú, most meg hirtelen mindent neki köszönhettek. Bátor volt és sok mindet feláldozott. A másik pedig Enoch, aki sok olyan dolgot tett, amit egyáltalán nem néztem volna ki belőle, persze pozitív értelemben. Az első kötetben nem volt színpatikus, de itt megkedveltem a beszólásai miatt.Ha már annál tartok, mi tetszett különösen, azt a tényt sem hagyhatom ki, hogy ebben a részben sokkal többet megtudhatunk a gyerekek múltjáról. Az előzőben szinte semmit nem árultak el, itt viszont mindenki történetébe betekintést nyerhetünk, ami egy nagy pozitívum. Habár a korábbi életük feltárása nem befolyásolt semmit, mégis könnyebb volt megértenem őket, és más szemmel tekintettem rájuk ezután. Ezt a tényt pedig csak fokozza az, hogy mindenkinek több szerep jutott. Egyénileg egyre nagyobb dolgokat tesznek, egyszer az egyikük, majd a másikuk menti meg mindenki életét.
Miután útjuk végéhez értek, folytatódott a borzalmak sorozata, ugyanis Londont háború sújtotta. A bombázás is nagy veszélyt jelentett, az üresek pedig még mindig a nyomukban voltak. Ennél a résznél a legborúsabb és legsötétebb a mű hangulata, de a leírás egyszerűen lenyűgöző! Szinte lehet látni a leomlott épületeket, a haldokló embereket és minden szörnyűséget magunk körül. Félreértés ne essék, engem nem dob fel ez a látvány, sem a gondolata, egyszerűen csak a leírás okozott nagy meglepetést. Valamit nagyon tud Ransom, ha így ír valami olyanról, amit még nem élt át.A vége felé még egy rakás új különleges szereplő jön a képbe, akik nélkül talán nem is tudott volna ilyenné alakulni a sztori. Nagy segítséget nyújtottak és talán az életüket is másfelé terelték volna, ha nem üt be a krach.
Ha már az összeomlásnál tartunk, beszéljünk egy kicsit az utolsó fejezetről...hogy lehet ilyen függő véget csinálni? Hogy lehet ekkora fordulatot beletenni? Engem teljesen ledöbbentett. A Vándorsólyom kisasszony lezárása után nem gondoltam volna ilyen ütős zárójelenetet. Mindenre lehetett számítani, csak erre nem, de miután már tudjuk, visszagondolva minden világossá válik. Még csak utalások sem voltak elrejtve, semmi, ami erre utal egyetlen dolgot kivéve. De ez akkor is hihetetlen volt.
Mindent egybevéve, csak gratulálni tudok Ransom Riggs!
EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"– Naccerű ötlet vót ebbe a 'urokba gyünni – jegyezte meg Enoch. – Eddig igazán begyütt."
"Végszóra kotkodácsoló tyúkcsapat közeledett egy leégett, megfeketedett tyúkketrec felől.
– Ah! – folytatta Addison. – Itt jönnek a lányok.
– Mi történt a ketrecükkel? – kérdezte Emma.
– Valahányszor megjavítjuk, mindig újra leégetik – mondta a kutya. – Fölöttébb bosszantó. – Addison megfordult, és fejével az ellenkező irányba bökött. – Kérem, álljanak kissé arrébb. Ha izgalomba jönnek…
BUMM! – mintha egy rúd dinamit robbant volna fel: a ketrec néhány megmaradt deszkája szanaszét repült.
– …a tojásaik felrobbannak – fejezte be Addison"
"– Fegyver lehetek én is – mondta Emma, összeütve a két tenyerét. Amikor széthúzta őket, impozáns lánggömb fénylett közöttük.
– És ne feledjétek a méheimet! – szólt Hugh. Kinyitotta a száját, és kiengedte őket.
– Ha felingerlik őket, nagyon hevesek.
Enoch, aki képes volt a legalkalmatlanabb pillanatokban is gúnyolódni, nagyot nevetett.
– Oszt' micsinának? – kérdezte. – Agyonporozzák?"
AJÁNLANÁM?
De még mennyire! Talán jobban is mint az előző részt, bár én személy szerint azt is imádtam. Fordulatos cselekmény, minden oldalon izgalom, rengeteg új és szerethető karakterrel. Ransom ennél jobb folytatást nem is írhatott volna, le a kalappal előtte. Aki az első részt elolvasta, csalódott benne és úgy döntött, nem kockáztat a második résszel, annak triplán ajánlom! Eddig -néhány kivétellel- nem találkoztam olyannal, aki ebben csalódott volna az első után. Egy kellemes nyári estén tökéletes kikapcsolódást nyújt, de persze egy forró délutánon is ugyanazt az élményt nyújtja. Olvassátok el bátran! Higgyétek el, nem fogtok csalódni! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése