Mutatok egy remek klasszikust! 3.

Arany János: Toldi estéje

Sziasztok! :)
Ma a Klasszikusok "sorozat" második részét hoztam el, a Toldi folytatását. :) Az előző részéről itt olvashattok.

1847 ​május végén, még mielőtt Toldi megjelent, írja Arany Petőfinek: egy Toldit akar még írni, Toldi Estéjét, s azt neki akarja dedicálni hiúságból, büszkeségbő, ilyeténformán: Petőfi Sándornak, a költőnek, barátomnak. – Ez első nyoma Arany tervezett költeményének. Nemsokára hozzá is fog kidolgozásához s három hó múlva már részletes adatok mutatják az elbeszélés méreteit és haladását. „Toldi Estéje – írja Petőfinek – öt ének lesz per 40 összefogott strófa, de még csak kettő van benne készen. Cselekvénye igen lassú. Nagyszerű akar lenni, megjárom vele, ha elrontom. Majd elküldöm neked, te pedig mutasd meg Vörösmartynak, addig nem adom sajtó alá.” Petőfi már négy nap mulva – 1847 aug. 27. – türelmetlenkedő unszolással felel: „Toldi Estéjét, ha a lelked kinyögöd is belé, elkészíted október 10-ig, akkorára majd megírom, hova küldd.” De még deczember elején is hiába sürgeti. Aranyt a gyors munkában akadályozza műgondja és hivatala. Szilágyi Istvánhoz ez év szeptember 6-án írt leveléből megtudjuk, hogy a költemény még darabban van, s ez eddig elkészülttel sincs megelégedve: egyszerűsíteni kell az egészet, nagyon képes, nagyon keresett néhol.

Érdekességek

-Ezen kívül nem akart több részt írni.

Véleményem

Ezt miért nem tanítják úgy, mint a Toldit? Miért csak említik az iskolások könyveiben? Ugyanolyan hely illeti meg. A története gyönyörű és megható (jómagam is megkönnyeztem), mondanivalója pedig hasonló, ha nem több. Ismételten csodálatos volt, ahogy megfogalmazta ezt a varázslatos művet. A keserűség humorral való ellensúlyozása pedig különösen remek.

Miről is szól?

Az öreg Toldi elfeledve, tétlenül él otthon Nagyfaluban. Három éve nem fordult meg Budán, mert az új erkölcsöket lenéző, nyers szókimondásáért a király kitiltotta az udvarból. Édesanyja régen elhunyt már, most ő is a halálra készül. Elhatározza, hogy megássa saját sírját hű szolgája, a megboldogult „vén” Bence fiának, a „kis" Bencének segítségével. Mikor végeznek, követ érkezik, aki tudatja az idős bajnokkal, hogy Budán egy olasz vitéz bajvívásban mindenkit legyőzött, aki kiállt ellene, szidja az ország becsületét. Toldiban újból fellángol a régi tetterő. Budára készül, hogy bosszút álljon az olaszon és megmentse a magyarok becsületét.

Másnap reggel Toldi Bencével együtt útnak indul. 

Az olasz már távozni készül, amikor megérkezik Toldi. Szőrcsuháját és ósdi fegyvereit látva, inkább tűnik barátnak, mint Magyarország hősének. A nép nem ismeri fel, kinevetik és Bencét majdnem meglincselik. Toldi hosszú kemény küzdelemben megöli az olasz vitézt, aztán lóra pattan és Bencével együtt elviharzik a helyszínről.

Toldi Bencével már Rákosmezőn jár, mikor a nép és a király követei beérik. Egyikük átadja neki az üzenetet, hogy az uralkodó már rég újra kegyelmébe fogadta volna, de Toldinak halálhírét keltették. Toldi örömmel visszatér, útja Pest és Buda utcáin igazi diadalmenet. Mielőtt azonban a várba menne, megkéri kísérőit, hadd térjen be három éve nem látott kis budai házába.

Toldi a királyi udvarba indul. Ott az udvaroncok zajosan mulatnak, tréfálkoznak. Egyikük hárfakísérettel elénekli Szent László csodás történetét, a másik apród arról énekel, hogyan járta meg Toldi Miklós hajdanában a furfangos özveggyel. Nagy nevetés támad, megismétlik és tanulgatják a gúnyos dalt, amikor belép az ősz Toldi. Hirtelen elhallgatnak, de aztán újra gúnyos célzásokat tesznek, és énekelni kezdik a gúnydalt. Toldi haragra lobban, hatalmas csapásától három apród szörnyethal. Dühösen a királyhoz megy, kemény szókkal illeti és elrohan. Miután a király megtudja, mi történt, fájó szívvel, de parancsot ad Toldi elfogására.

Otthon Bence enni adott a lovaknak és tisztogatja ura rozsdás szerszámait. Toldi érkezik vérben forgó szemekkel, akit nagyon megviselt az előző eset. Bence az ágyra segíti az immár haldokló hőst. Megérkezik a testőrtiszt, aki azt a parancsot kapta, hogy Toldit börtönbe kell vetnie. Az öreg állapotát meglátva azonban visszatér, és elviszi a királynak a szomorú hírt. Lajos király megrendülve siet Toldi házába, és mindent megbocsát. Toldi lelkére köti a királynak, hogy szeresse a magyar népet, és a király kezét fogva meghal. Tetemét hazaszállítják Nagyfaluba, és abba a sírba helyezik, melyet maga ásott önmagának.