2017. november 5., vasárnap

Rojik Tamás: A ​csillagos égig








Könyvértékelés










Sziasztok! :)
On Sai regénye után most ismét egy hazai szerző művét hoztam. Rojik Tamás második regényét már nagyon vártam, az első teljesen levett a lábamról. Nagyon örültem, mikor megkeresett és pár nappal később már olvastam is a könyvet. Ha az előzőt még nem olvastátok, mindenképp pótoljátok be, de ezt se hagyjátok ki! ;)




Gábor író, de lomtalanításból él: vállalkozó nagybátyjával együtt elhunyt emberek hátrahagyott tárgyait számolják fel. Dóra zongorista, de napközben ujjai fekete virágföldbe mélyednek. Egymásnak elmesélt, szokatlan történeteikből egy ismerős, hétköznapinak mégsem mondható világ épül fel. A szereplők küzdeni tudása és a szöveg lendülete pedig magával viszi az olvasót is.

Vados Anna

Megjelenés: 2017     Oldalszám: 128     Szemszög: E/1     Kiadó: Napkút Kiadó

BORÍTÓ
Egyszerű, mégis összetett. Sima fehér alapján ott van a zongora, mint fontos motívum, és a gyönyörű csillagos ég, mint a címben is. Számomra a páncélba zárt végtelenséget jelenti, Az elrendezés jól meg van csinálva, a betűk is egyszerűek, ám sokatmondóak. Nekem nagyon tetszik. :)

A TÖRTÉNETE
Ismét egy olyan történetet kaptunk Rojik Tamástól, ahol nem a sztori a lényeg, hanem a karakterek. Bár igyekszem nem a Befogad és kitaszíthoz hasonlítani, az a történet nagyon magasra tette nálam  lécet.
A címe nagyon tetszett, bár utólag sem jöttem rá, miért ez lett. Lehet, velem van a baj, de az elolvasása után sincs tippem. Eleinte azt gondoltam, itt is két szemszögből olvashatunk, és bevallom, csalódott voltam kicsit, mikor rájöttem, hogy nem, de ettől még persze ugyanolyan lelkesedéssel olvastam.

Visszatérve az első mondatomhoz, a jellemek és a fejlődésük nagyon érdekes. Egy, vagyis inkább két főszereplő van, az ő szemével láthatunk mindent. Ezt kicsit sajnáltam is, mivel Dóra is igazán érdekes egy remek háttérsztorival, ami nekem személy szerint nagyon tetszett. A családja és az egész élete különleges, ha nem is a jó értelemben. jó lett volna sokkal többet olvasni róluk, vagy akár egy rész Dóra szemszögéből is.

Gábor már más tészta. A munkája érdekes és jó volt, bár picit többet is ki lehetett volna hozni belőle. Az írása nagyon tetszett, a többit is szívesen elolvasnám, remek ötlet volt ezt így megoldani. Kicsit szerencsétlen volt -de hát ki nem az?- ami még szerethetőbbé tette volna, ha... . Annyira életkedvtelen volt, hogy az már fájt. A családja sem volt sokkal jobb, az apja nagyon unszimpatikus, az anyja pedig tipikus háziasszony, akik egy üres kis városban laknak és elvileg boldogok.
Semmi cél, semmi boldogság és még csak nem is igyekezett jobbá tenni a saját életét (mármint Gábor). Dórába is szerelmes volt, de mégsem tűnt úgy. Indított benne változásokat, de még ez a szerelem is túl szürke volt.
Bazsi bácsi és Mónika voltak még érdekesebb mellékszereplők. Bazsi bácsit nagyon megkedveltem, Mónika viszont.. hát igen. Voltak gondok, az biztos.

A szerelmi szál bár jól időzített volt, az elején hiányzott az érzelem, a vége pedig túl csöpögős és nyálas volt, ez pedig átmenet nélkül történt. A két véglet volt benne, az arany középutat nem sikerült megtalálni.
Happy End volt ugyan a vége, de talán nem kellett volna. Egy sima vagy akár egy szomorúbb befejezés sem lett volna rossz, nem a boldog végkifejlet az egyetlen jó megoldás. Így túl idilli lett az egész.


A regény első fele remek volt, de a második kicsit lehúzta az egészet. Nagyjából a tragikus esemény utántól már unalmas és vontatott volt. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle, de mintha túl gyorsan akarta volna lezárni.
Elég vegyesek az érzelmeim a könyvvel kapcsolatban, de összességében nem volt rossz,főleg az első fele miatt. Az ötből négy csillagot adok neki. :)

🌟 🌟 🌟 🌟

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"A sok betonház között alig találtuk meg a címet. Nem volt
parkoló a kapu közelében, ezért a járdára kellett felállni, Bazsi
bácsinak megint veszekednie kellett egy öregasszonnyal, aki
sopánkodva kiabált neki az ablakból, hogy feltöri a betont,
kiüti a szegélyt, ráhajt a rózsákra.
– Figyeld meg, nemsokára ennek a vénasszonynak is üríthetjük
a lakását – mondtam a nagybátyámnak, hogy jobb kedve
legyen.
– Ezek a büdös életben nem halnak meg – legyintett, de
azért mosolygott."

"-Milyennek látsz most?
-Olyannak, aki tudja, hogy kivételes."

"-Az volt régen a Katona Kórház. Oda hordtam az öngyilkosjelölteket.-Mentőztél is?-Igen, amikor felköltöztem. Bármit elvezettem volna, még akár háztartást is, csak gép legyen benne-mondta nevetve, (..)."
AJÁNLANÁM? 
A csillagos égig repít, majd vissza dob.
Azoknak mindenképp ajánlom, akik szeretik a nem átlagos hétköznapi történeteket, vagy valami újra vágynak. Egy őszi teázós estére tökéletes, gyorsan el lehet merülni benne, már az elején magával ragad. Könnyed hangneme és remek karakterei teszik még vonzóbbá, na meg a gyönyörű borítója :) . Ha valami különöset szeretnél, mindenképp olvasd el. Ígérem, nem bánod meg! ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése