2017. szeptember 24., vasárnap

Nicola Yoon: Minden, ​minden






Könyvértékelés











Sziasztok! :)
Ismét egy olyan regényt hoztam, ami eredetileg nem volt betervezve, de egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne olvassam el. Bár mentségemre legyen, egy ideig ment az önmegtartóztatás, de aztán elkövettem azt a hibát, hogy belelapoztam. A filmet már láttam amikor kijött és nagyon szerettem. Egyik szombaton a tescoban nagy iskolára készülős bevásárlás közepette valahogyan (ki tudja hogyan..) a könyves polcokhoz "keveredtem". Már sokszor elmentem a kötet mellett, de most egy láthatatlan belső erő buzdítására kézbe vettem és forgatni kezdtem a lapjait. Ugyan nem olvastam egy szót se belőle, de a rajzok és a kis fejezetek rögtön megfogtak. Még az nap írtam is a barátnőmnek és megbeszéltük, hogy kedden elmegyünk és mindketten megvesszük. Miután ez megtörtént, alig bírtam magammal. Befejeztem a Maradj velem-et és száguldottam is át erre. 2 nap alatt kivégeztem.
Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.




Megjelenés: 2015     Oldalszám: 336     Szemszög: E/1     Kiadó: GABO Kiadó

A BORÍTÓ
Őszintén szólva ennél egy kicsit érdekes a dolog. Nekem alapvetően nincsen bajom a filmes borítókkal, de soha nem is venném meg őket. Szerintem az eredeti borító mindig a legjobb. Ez a könyv  viszont megingatott ebben a hitemben. A filmes borító nagyon nagyon jól sikerült annak ellenére, hogy a szereplők rajta vannak. A színes mintákkal körbevett cím elképesztő. Az egész hangulatos és vonzza a tekintetet. Ellenben az simával, ami nem sikerült a legjobban. a színe jó, viszont az ábra kicsi és túl sok a nagy piros szív. A történet színességéhez képest sivárnak mondható.
Eredetileg nem is ezt "csúnyábbat" akartam, de mivel nem volt más, ezt vettem meg. Megbánni viszont nem bántam meg.

A TÖRTÉNETE
Maga a könyv naplóregény szerűen van felépítve. A fejezetek rövidek, de pont a megfelelő módon. Sok helyen vannak benne rajzok, ábrák és grafikonok, mint ha tényleg a naplóját olvasnánk. Ezek a dolgok még inkább hozzájárulnak ahhoz, hogy közelebbinek érezzük magunkhoz a történetet. Az alap ötlete nagyon egyedi, talán ez az egyik oka, hogy így megfogta az embereket.
Ez az értékelés most nagyrészt összehasonlítás is lesz a filmmel, ami meglepően könyvhűre sikeredett. Persze, vannak kisebb-nagyobb eltérések, de semmi olyan, amit ne lehetne elnézni. Egy szó mint száz: előre is elnézést a spoilerekért! :)
Ha már a különbségeknél tartunk, megemlítek néhány kisebbet. A szereplők haja nagyon eltér az eredetitől, és az úgymond fontosabb ruhák is más színűek mint amilyennek meg lettek álmodva.
Maddy és Olly minden héten, van hogy minden nap is találkoznak, a filmben viszont csak egy-két alkalommal mehet be a lányhoz Olly. Ezen összejövetelek alkalmával a kézenállásnak is szerepe lesz, nem is akármilyen, a filmen viszont ez is máshogy történik. Nagy sajnálatomra.
A hawaii utazás ugyan annyira nem zajlik eltérően, mégis vannak kisebb különbségek. Az indok is más, hazugság is van benne, valamint Carlának is szerepe van. Bár kicsit érdekes, hogy Maddy most látja először a világot, de annyira még sem csodálkozik rá mindenre, mint az 18 év bezártság után elvárható lenne.
Olly. Nos, ő a könyvben sokkal de sokkal vagányabb mint a filmben. A stílusa és a külseje is egyaránt. A vásznon csendes, de eredetileg egy örökmozgó srác, aki mindenre felmászik, és nincs olyan pillanat, amikor egy helyben állna. Itt jár iskolába, valamint a családi háttere is jobban ki lett dolgozva. Többet beszél róla, könnyebben megérthetünk mindent. Az anyjáról itt sem esik szó különösebben, inkább az apjával való viszonyt fejti ki jobban. Itt látható, hogy egyáltalán nem erőszakos az apjával szemben, a békésebb megoldást próbálja keresni, ha tudja. A húga Kara nekem különösen tetszett, érdekes jellem lehet, jó lett volna többet megtudni róla. :)
Maddy. A teljes neve  Madeline Furukawa Whittier, ami bár kicsit kacifántos, szerintem nagyon menő. Sokszor magamra ismertem benne,- a könyv imádata, a blogolása, az idegeskedése- de főleg a világnézete és a bátorsága teszi különlegessé. Ugyan a házból nem mehet ki, de a szobák jó megoldások voltak,hogy ne érezze magát annyira bezártan. Nem sok ember mehet be a házba, amit én például nem értek. Miért ne lehetne mindenkit lefertőtleníteni, hogy  bemehessen? Az anyja is egész nap kint mászkál, ráadásul beteg emberek között. De hát volt benne egy kis zizi, szóval ez inkább csak kötői kérdés volt. Carlát viszont nagyon kedveltem. Ő volt az ápolója, aki mindenkinél jobban megértette, a második édesanyja és egyben a legjobb barátnője is. Ráadásul él ha a cicás videókért. :) A lánya, Rosa-t pedig csak említik, Maddy nem ismeri.
Van egy kicsit vonatottabb, szenvedősebb rész, attól kezdve, mikor kijött a kórházból egészen addig, míg felült a repülőre. Voltak izgalmas dolgok azalatt is, de túl sok volt a depresszió.
Az űrhajóst nagyon kedveltem, tetszett, hogy mindenhol ott volt. :)) A Kis herceget pedig ezután mindenképp el fogom olvasni. Olly barátját nagyon sajnálom, hogy kihagyták a filmből. Nekem nagyon szimpatikus volt, de valószínűleg a szexuális irányultsága miatt nem jutott neki hely. Ennek ellenére a történtben azért -ha nem is olyan nagy- van szerepe a kis rockernek. :)

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ
"Madeline: Milyen színű a szemed?
Olly: kék
Madeline: Kicsit pontosabban, légyszi!
Olly: jézusom. nők. óceánkék
Madeline: Atlanti vagy Csendes?
Olly: atlanti. és a tiéd?
Madeline: Csokibarna.
Olly: kicsit pontosabban, légyszi
Madeline: 75%-os kakaóvajsötét csokibarna
Olly: hehe, az szép"
"Emlékszel, amikor először olvastuk el együtt A kis herceget? Annyira kiakasztott, hogy a kis herceg meghal a végén? Nem értettem, hogyan választhatta a halált csak azért, hogy visszajusson a rózsájához. Azt hiszem, most már értem. Nem a halált választotta, hanem neki a rózsája volt az élete. A rózsa nélkül nem is élt igazán."

"A hölgy enged, és Olly diadalittasan tér vissza hozzám. A virágfüzérért nyúlok, de Olly maga teszi a nyakamba. 
-Tudtad, hogy eredetileg csak az uralkodók kaphattak ilyet?- kérdeztem. Ezt az útikönyvben olvastam. 
Olly felemeli a hajamat, és végigsimítja a tarkómat, majd leereszti a virágfüzért. 
-Ki ne tudná ezt, hercegnőm?"

AJÁNLANÁM?
Ez az a könyv, amit mindegy hányszor olvasunk el, mindig ugyanolyan varázslatos.
Könnyedsége és egyszerűsége magával ragadja az olvasót és nem ereszti. Egy romantikus történet, de mégsem csöpög a nyáltól. A filmet is nézzétek meg, remekül sikerült! (kisebb eltérésekkel) :) Aki nem szereti ezt a műfajt, annak nem ajánlott belekezdeni. Akinek semleges, az mindenképp vegye kézbe, mert ez egy nem mindennapi történet! És akik imádják? Annyit mondok, semmiképp se hagyjátok ki! ;)

Szerintem ez a szám passzol a történethez. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése