Szaszkó Gabriella: Maradj velem (Pennington-testvérek 1.)

Könyvértékelés

Sziasztok! :)

A mű amit hoztam nektek, ami -ugyanúgy mint az előző két értékelésem alanyai is- hazai szerzőnk tollából származik. Még a könyvfesztiválon kerültem össze vele áprilisban ( a könyvvel :) ), azóta halogattam, de most végre elértem oda, hogy el tudom olvasni. A kötet különlegessége, hogy a Maxim könyvkiadó gondozásában jelent meg, ahol pedig nem sűrűn találkozhatunk magyar íróval/írónővel. Szerintem nem véletlen, hogy Gabriella műve is a Dream válogatás regények sorát erősíti! :)

David ​Pennington a saját szabályai szerint él: sikeres író és öntörvényű alak, aki mindenkit távol tart magától, a bátyját, Christ kivéve. David élete azonban teljesen felborul, amikor Chris, a sikeres manhattani ügyvéd öngyilkosságot követ el a saját lakásában. Látszólag semmi sem indokolja a szörnyű tragédiát, hiszen a testvére mindig rendezett életet élt, sikeres volt a munkában és a magánéletben egyaránt.
David úgy dönt, megírja családjuk történetét, és megpróbál válaszokat találni Chris tettére. A nyugodt visszaemlékezést azonban bátyja volt menyasszonya, Amy megjelenése szakítja félbe. Ahogy David egyre mélyebbre merül a múlt sötét bugyraiban, és szembenéz a családjában történt szörnyűségekkel, Amy és ő egyre közelebb kerülnek egymáshoz…
Túl lehet-e lépni a múlt sebein és fájdalmain egy új élet reményében? Fel lehet-e dolgozni egy szeretett testvér halálát? Lehet-e jövője egy olyan kapcsolatnak, mely egy ilyen tragédia árnyékában születik?
Vajon David képes lesz lezárni a múltat, vagy örökre a szörnyűségek rabjává válik?

A BORÍTÓ
Passzol a történethez, de valahogy mégse. Inkább a jelenre helyezi a hangsúlyt mint a múltra, pedig szerintem az utóbbi a lényegesebb. A külsejét látva az olvasó valamilyen tipikus romantikus történetnek gondolja (mint ahogy azt én is tettem), pedig nem az. Különösen tetszenek rajta az esőcseppek, nagyon jó ötlet volt. :)

A TÖRTÉNETE
Annyira ledöbbentett, hogy egyszerűen azt sem tudom, hol kezdjem. Egyáltalán nem azt kaptam amire számítottam, hanem valami sokkal sokkal-sokkal jobbat. Imádom az olyan történeteket, amik komoly témákat dolgoznak fel regény formában, könnyed hangvétellel. Tele van érzelemmel, depresszió, szeretet és szerelem egyaránt jelen van.
A cselekmény két szálon fut, a jelenben és a múltban játszódik. Sokkal több volt a visszaemlékezés, de szerintem ez pont így volt jó. Sőt! Én azt sem bántam volna, ha még egy kicsit többet tudhatok meg az előzményekről.
A jelen kiszámítható volt, és nagyon sokat szenvedtek benne, de nem a jó értelemben. A múlt alakulása sem rejtett sok titkot, mégis többször meg tudott lepni mint a jelen. Egyszer azt érzem, de aztán mégse, utána pedig ismét - dolog nekem kicsit már fárasztó volt. Persze, tudom, a múlt eseményei és hogy mindig kiderül valami újabb titok nem tették zökkenőmentessé ezt a kapcsolatot, de azért ennyit húzni sem kellett volna, főleg, hogy mindenki pontosan tisztában volt a saját érzelmeivel. A szerelmi háromszög itt már valójában csak egy vonal volt, mivel Chris halálával a harmadik csúcsban a bűntudat maradt. A múltban ezzel szemben sokkal komplikáltabb volt, méghozzá annyira, hogy sokáig nem is tudtak róla.
A karakterek remekül ki voltak dolgozva, nagyon élethűre sikerült mindenki. Szinte megelevenedtek a szemem előtt és annak ellenére, hogy nem volt sok információ róluk, abból a kevésből is jobb leírást sikerült kihoznia az írónőnek, mint másnak három oldalnyi jellemrajzból menne.
A személyes kedvencem David volt végig, bár Chris is igen csak belopta magát a szívembe. Mindenkinek olyan testvéri kapcsolatra lenne szüksége, mint az övék. Összetartottak minden helyzetben, és mindenkinél jobban szerették egymást. Az idősebbik fivérnek persze valamivel nehezebb volt, mivel öccsét kellett védelmeznie, aki sokszor ezt fel sem fogta.
Mindkettőjüknek nehéz volt felnőni, két nagyin különböző egyéniség, ám sajnos csak az egyikőjüknek sikerült megbirkózni a lelki traumákkal.
Amy Forester. Általában a vélemények megoszlanak róla, lehet a személye mellett pozitív és negatív dolgokat is felhozni. Úgy vélem, semmi olyat nem tett amiért meg kéne kövezni. Eleinte semleges volt, de aztán kezdtem megérteni a helyzetét és egyre jobban megkedveltem.
A szüleik..nos hát nekik is nehéz múltjuk volt, az anyjuk 17 éves volt csupán, mikor megszülte Christ. A második gyermek után lelkileg és szellemileg is megborult, ami persze egyáltalán nem indok a tetteire. Szörnyű szülő, amit a fiaival tett az megbocsájthatatlan. Az apa is hibás volt, annak ellenére, hogy védte gyermekeit. Sokkal többet is tehetett volna és már a probléma első jelénél elgondolkodhatott volna. Rendben van, hogy nem válhatott, de ő is beláthatta, hogy ha lekiabálja azzal semmit nem old meg.
Az információk adagolása is jól meg lett oldva, nem kaptunk mindent egyszerre a nyakunkba és nem is 50 oldalanként jött új hír.
A cselekményszálak kiválóan össze lettek fűzve, sehol sem kavarodik bele az olvasó., a történet pedig szinte beszippant. Alig tudtam letenni, bár sokszor annyira aggódtam a szereplőkért, hogy nem akartam tovább olvasni, nehogy még rosszabb legyen.

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Csodálkoztam, hogy ennyi fájdalmat elbír az emberi test."

"Nagy testvérnek lenni mindig nehezebb. Ezt a felelősséget én sohasem érezhettem meg. Mindig volt valaki mellettem, aki érzékelte helyettem tetteim súlyát. Aki utánam futott, hogyha éppen el akartam volna tűnni az esti tengerpart sötétjében."

"– Totál beteg vagy.

– Tudom, ezért haverkodsz velem!"

AJÁNLANÁM?
Komoly, könnyed, beleszerelmesedős.
Ez a regény felkerült a kedvenc köteteim listájára. Akár egy valós életrajzi regénynek is elmenne, beszippantja az olvasóját. Szereted a romantikus regényeket nehéz központi témával? Hogy ha egy könyv meg tud sirattatni és nevettetni? Egy történetet, ami tele van érzelemmel? Akkor ezt mindenképp neked ajánlom! Ne félj, vedd a kezedbe és olvasd el. Hidd el, nem fogod megbánni! ;)
Inkább a fantasztikus/kalandregényeket kedveled? Akkor talán ezt most nem kéne elkezdened. Viszont ha szeretsz kockáztatni, megér egy próbát! :)
Köszönöm ezt a csodálatos élményt, Szaszkó Gabriella!!