Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság (A változások kora 2.)

Könyvértékelés

Sziasztok! :)
Ismét egy sorozat folytatását hoztam, méghozzá nem is akármilyenét. Henryék története különösen közel áll a szívemhez és ez a szeretet egyre csak fokozódik. Ezt is sokáig halogattam, bejött elé egy másik könyv is, ráadásul majdnem egy hónapon keresztül mindenhová cipeltem magammal, de haladni semmit nem haladta vele. Természetesen utólag ezt is nagyon megbántam. Mint azt az utolsó élménybeszámolómban is mondtam, ez a könyv volt hű társam egész nap úton és a hosszú sorban is. Akkora már eljutottam nagyjából a negyedéig és aznap be is fejeztem az egészet. Ha még nem olvastad az előző részt, mindenképpen be kell pótolnod! Na de nem is húzom tovább, lássuk mit alkotott ismét Tomcsik Nóra. :)

A történet folytatódik…
Sok nehézség és hosszú útkeresés után Henry, George, Anna, Sarah és Charlotte élik a gondtalan ifjúság éveit. Küzdenek álmaikért, vívódnak, lázadnak, szerelmesek, kiábrándulnak vagy épp lelkesednek.
Pont, mint bármelyik fiatal, épp csak rossz korban születtek…
Amikor kirobban az I. világháború, minden átértékelődik: szerelmek, barátságok, viszályok és a régi ábrándok is. Az egyetlen, igazi cél a túlélés és, hogy az egyre nagyobb embertelenségben ne veszítsék el végleg önmagukat.



A BORÍTÓ
Mint az előző rész esetében, itt is kiválóan passzol a külső a cselekményhez. A színe tükrözi a regény hangulat világát valamint a legfontosabb elemek megtalálhatóak rajta mint a templom a háttérben, a katonák, a lövészárok valamint a két "személy", a férfi alak katona, a női pedig ápolónő. A naplemente különösen tetszik a háttérben, ez talán még vonzóbbá teszi az egészet. Egyszerű, mégis nagyszerű csomagolása egy fantasztikus történetnek. :)

A TÖRTÉNETE
A mű könnyed hangvételű, tele van izgalommal és váratlan fordulatokkal, valamint meglepően jól dolgoz fel egy nagyon komoly témát. Az 1. világháború mindenestül megjelenik, méghozzá sok történelmi eseménnyel, melyek remekül bele lettek szőve a történetbe. Ezeknek a dolgoknak utána járni nem kis munka lehet, szóval le a kalappal Nóra előtt. Ő maga is mesélte, milyen sok utánajárást igényel, mennyi könyvet kell elolvasnia és filmet megnéznie a témával kapcsolatban hogy minél jobban vissza tudja adni a hangulatot. Percek alatt rá lehet hangolódni, szinte bevonz a légköre. Én személy szerint nagyon mélabús voltam végig mialatt olvastam, és még a befejezése után is. A csatajelenetek kiválóan lettek leírva, nagyon brutális, ha nem tudnám hogy nem vett részt a háborúban, azt gondolnám pár csatát már biztosan átélt. Roppant életszerűre sikerült az egész amihez külön csak gratulálni tudok! :)
Az előző kötethez képest sokat fejlődött az írónő, ami bár nem olyan szembetűnő, mégis jól érezhető. És ha már a fejlődésnél tartunk nem csak ő fejlődött, hanem a "gyermekei" is. Mindenkinek több szerep jutott, még Lotte-nak is, aminek én kifejezetten örültem. Ugyan sokszor még így is keveslettem néhányukét, de ha jobban belegondolok dupla ennyi lenne a könyv terjedelme ha mindenkinek ugyan annyi rész jutott volna. A új szereplők nem különösebben tűntek fel a színem, aki igen, annak pedig nem lett akkora jelentősége, viszont régi ismerősökkel találkozhatunk. George édesanyjára egyre inkább nehezteltem, egyáltalán nem volt szép amit csinált, sőt.. .
Ugyan az összes karakternél jellem fejlődés megy végbe, talán a legnagyobb mégis Henrynél következik be. Külseje megviseltebb lesz, belül pedig szinte szétesik. Nagyon sajnáltam Őt, és nem csak azért, mert Charlotte mellett a személyes kedvencem. Elveszített igazából mindent amibe kapaszkodni lehetne, egy ponton fel is adja, ott már mindent vagy semmit alapon indul a csatába. De szerencséjére az ő kis őrangyala rátalált és visszaadta az életét. Megtanult elfogadni és küzdeni, már nem az a vörös szeplős kisfiú aki Londonban egy kocsmárostól kér segítséget.
George még mindig tele van kételyekkel amik szerencsére/sajnos el is oszlanak, talán elhivatottabb mint valaha. Megtanul kiállni magáért és másokért is, már most sokkal többet tesz mint azt valaha is gondolta volna.
Anna és Lotte is "bevetik" magukat a háborúba, ott segítenek ahol tudnak. Mindketten fejlődni szeretnének, tanulni., hogy még többet tudjanak tenni. John és Jacob is a frontvonalon védi a hazát, önként vonulnak be ami tiszteletre méltó.
Sarah pedig.. nos, őt egyre unszimpatikusabbnak találtam és nem, nem a szerelmi élete, hanem a háborúhoz való hozzáállása miatt. Ugyan később ő sem lesz tétlen, még sem tudtam elnézni az előzmények mellett és megbocsájtani neki.
A szerelmi szálak bonyolódnak, összetettebbek lesznek, néhány csúnya véget ér.
Minden rossz ellenére becsülendő a kitartásuk és az élethez való hozzáállásuk. Habár a háború egyik legrosszabb vonzata érte őket: fiatal ként túl hamar fel kellett nőniük, mégis emberek tudtak maradni.
A borús hangulat ellenére jó dolgok is történtek, mint a karácsony a fronton. Úgy gondolom talán ez volt a leggyönyörűbb dolog a könyvben. Feltárásra váró szálak is akadnak bőven, a legérdekesebbnek Henry múltja ígérkezik. A lezárás viszont.. miééért? MIÉRT? :(
Azt viszont elmondhatom, hogy jó hatással volt rám ez az egész.
Mostanában ha rosszul érzem magam a hétköznapi problémáim miatt, arra gondolok, hogy ez semmi ahhoz képest amit az embereknek a háborúban kellett megélniük.
Ettől sokkal jobban érzem magam, és már nem is tűnik semmi olyan vészesnek.

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"– (…) Elveim vannak.

– Ó igen, azok nagyon fontosak – csóválta a fejét George. – Csupa jót tesznek a világgal."

"Többé nem tehettek úgy, mintha minden rendben volna, mintha nem érintenék őket a világ dolgai. A háború elől nem menekülhettek el…"

"– Légy erős! – mondta George, még mindig átkarolva őt. 

Erős. Olyan könnyűnek tűnt ezt a szót kimondani békeidőben, amikor a nagy gondok csak a szerelmek, az elszakadt ruhák, az időjárás, vagy az iskolai házi feladatok voltak."

AJÁNLANÁM?
Ez lesz az a háborús történet, amit mindenki imádni fog.
A legnagyobb lelkesedéssel! Tele van izgalommal az egész, a műben végig jelen van a kétes helyzet, hogy egy pillanat alatt megváltozhat minden, akár az egész világ is. Rengeteg érzelem (nem, nem csak a szerelemre gondolok) és jellemfejődés még csodálatosabbá tette az előző kötetnél. De nem is ragozom tovább, győződjetek meg ti magatok, hogy igazam van-e. Annyit mondhatok, nem fogjátok megbánni. ;)