2017. szeptember 30., szombat

A csíkos pulcsis lány Budapesten!~ Sarah Andersen dedikált

Sziasztok! :)

Szeptember 29.-én, pénteken ismét Budapesten voltam, ahol most a szerző írta alá a könyveket. Hogy kerültem én oda?

Pár hete láttam meg az eseményt facebookon, amit egy aranyos kis gif-el tettek közzé. Mivel legutóbb is felmentünk Pestre, gondoltam most sem lesz akadálya, úgyhogy rögtön meg is kezdtem szervezni.
A képregényekkel nagyjából egy éve találkoztam először, neten azóta folyamatosan néztem is. Sokszor volt olyan könyvesboltokban, amikor meg akartam venni, vagy nagyon közel álltam hozzá,de valami miatt mindig úgy voltam vele, hogy majd egyszer máskor. Most viszont kellett volna, szóval úgy döntöttem, a helyszínen megveszem és egyben alá is iratom majd akkor. De aztán időközben megnéztem a webshopban, hátha olcsóbb. Az volt, úgyhogy megrendeltem mindkettőt magamnak, és egyet a barátnőmnek is. :) Még aznap kiolvastam mindkettőt (értékelés nemsokára várható lesz róluk), sőt még a párom is elolvasta az elsőt! :)

Néhány barátnőmmel együtt akartunk menni, de nekik idő közben közbejött valami, így sajnos nem tudtak jönni.
Az út megtervezése is egy érdekes pont volt, sokféle variáció váltogatta egymást.
Eredetileg autóval mentünk volna Tatabányáig, onnan pedig vonattal Pestre. Viszont a kocsit egyéb okok miatt ki kellett lőni, így buszozás lett volna helyette. Amikor mi akartunk menni csak átszállásos volt, de azt nem szerettük volna, ezért megint előjött az autó. De újra ki kellett lőni, és inkább elmentünk a későbbivel, ami egyenesen Tatabányára ment, majd tovább a terv szerinti  vonattal. :)

A dedikálás
Az óráimnak 13:05-kor volt vége, ezután gyorsan hazaszaladtam összepakolni a cuccaimat, majd fel a páromhoz. 14:20-ig még volt egy kis idő, úgyhogy gyorsan megebédeltünk és mentünk is a buszra. A múltkori helyzet után most már felkészülten mentünk. A hideg időre való tekintettel vittünk még plusz pulcsit és párnákat a felfázás ellen, ha már nem bírnánk állni, tudjunk mire leülni. 2 üveg innivalóval, nassolni valóval és 8 szendviccsel vágtunk neki a nagyvárosnak. Ezen kívül persze plusz olvasnivalókkal és egy jegyzetfüzettel -gondoltam bőven lesz időm az új projektnek nekikezdeni.
Ez nem igazán az én napom volt, mert két bloggerrel is találkoztam, de semelyiküket nem mertem megszólítani. Az egyikük a vonaton a mellettünk lévő fülkében ült, ha jól láttam a Deszy könyvajánlója bloggere volt (bár nem 100%), a másikuk egy sorban mögöttünk álló lány volt, akitől szintén nem mertem megkérdezni az oldala címét, bár beszéltem vele. Na igen, ilyen az én formám.
Ha már a sornál tartunk, ott jött a ledöbbenés. Gondoltam (inkább reméltem), hogy szerdán ment az emberek többsége, ezért ma kevesebben lesznek. Annyira igazam lett, hogy a sor vége már a lépcsősor aljánál állt, talán ha 20-an voltak előttünk. Mi pedig ott álltunk, megsemmisülten a túlélő csomagjainkkal, nevetve a helyzeten. :) Fél órát várakoztunk nagyjából, amiben egy kis szünet is benne volt a művésznőnek.
Lehetett venni aranyos kis hűtőmágneseket is, melyeket az esemény tiszteletére készítettek. Ugyan a szobámban nincs hűtő ahová kirakhatnám, a párom mégis vett nekem egyet, ami most az ágyam mellett lévő radiátort díszíti. :)
Mivel nem igazán tudok angolul, így kicsit félve ültem le mellé. A nevemet nem értette, le kellett írni neki. Közben még beszélt, bár én nem értettem, kicsit feszengve ültem végig. Viszont mint kiderült, pont mi voltunk aznap a 200-ak. :)) Az elköszönés után mosolyogva és a könyveket ölelve mentem vissza a földszintre. Körbenéztünk még az üzletben, majd elindultunk hazafelé.



Köszönöm még egyszer Sarah Andersen! <3 És persze neked is Kedvesem, hogy eljöttél velem! <3





Számomra ez is egy nagyon jó élmény volt, boldog vagyok, hogy elmentem, akkor is ha csak 20 perc miatt. Azért persze remélem nektek is tetszett ez a kis beszámolóm, és ez a mostani példa azt mutatja, hogy lehet órákat is várni, de akár 20 percet is, csak jókor kell érkezni. Várni pedig bármennyit megéri rá! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése