Margaret Atwood: A szolgálálólány meséje (A szolgálólány meséje 1.)

Sziasztok! :)

Ma egy olyan bejegyzéssel érkeztem, amiben végre mesélek A szolgálólány meséjével való kapcsolatomról. Kicsit döcögősen indult, aztán egyre jobb és jobb lett, végül pedig - legnagyobb sajnálatomra- csalódással zárult.

A  ​regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…

Megjelenés:2006     Oldalszám:488    Szemszög: E/1     Kiadó: Jelenkor

ELSŐ BENYOMÁS

Már vagy négy éve szemeztem ezzel a könyvvel, mire 2018-ban a barátnőmtől megkaptam karácsonyra. Nagyon fúrta már az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon milyen is lehet, hisz mégis csak egy klasszikus, ami nem is akármilyen témát boncolgat. Aztán láttam a filmsorozat előzetesét is, ami szintén nagy hatással volt rám és úgy éreztem, ez az én könyvem lesz.

A KÖNYVRŐL

Bevallom, nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet. Nem volt rossz könyv, sőt egész jó volt, élveztem az olvasását. Viszont egyáltalán nem az volt, amire számítottam, amit beharagoztak, ami mindenhonnét folyt.

A történetét tökéletesen leírja a fülszöveg. És ez alatt azt értem, hogy minden benne van a fülszövegben. Szó szerint minden, ami a cselekményben zajlik. Először az átnevelő táborban vagyunk, majd a háznál. Itt zajlanak az események, vagyis inkább úgy mondanám, hogy telnek a hétköznapok, viszonylag eseménytelenül. Persze ez egy teljesen másmilyen világrend, más lett a normális és a hétköznapi. Ami viszont nagyon is lényeges emiatt, az a sorok mögött rejlő tartalom.

A könyv nagyon is fontos dolgokról szól. Egy alternatív jövőben járunk, ahol a nőket megfosztották minden joguktól és azokat, akik képesek még kihordani egy gyermeket, családokhoz adják, hogy szüljön nekik gyermeket. A leírások alapján nagyon nem lehet egyszerű az életük nekik sem, ha hibáznak, mennek lógni a falra vagy meghalni egy táborba. Ehhez képest a körülményeik jók, viszont egymáson kívül senkire nem számíthatnak. A cselédek gyűlölik őket, a család pedig nem beszél velük többet, mint muszáj. A többiekkel pedig csak az utcán, vásárlásra menet közben találkozhatnak, de hivatalosan nem kommunikálhatnának, így csak suttognak anélkül, hogy egymásra néznek. Idegőrlő lehet ennyire egyedül és magányosnak lenni.

Az egész szörnyen fura és rossz belegondolni, de ami a legijesztőbb, hogy ez akár tényleg be is következhetne egy nap. Mikor Fredé visszatekint a múltba arra a napra, mikor minden nőtől elvették a munkáját és zárolták a számláját átirányítva a legközelebbi férfi hozzátartozójához..
Borzalmas lehet átélni, ahogy megfosztanak minden jogodtól, majd a szabadságodtól is csak azért, mert nő vagy, és alárendelnek egy férfinak.. Ha "szerencsés" vagy és tudsz szülni, akkor nem halsz meg nemsokára egy telepen, hanem először pároztatnak az apával mint valami állatot, aztán elveszik tőled a gyermeket akit hónapokig a szíved alatt hordtál.

Egy olyan jövőképet fest fel elénk az írónő, ami akár nálunk is bármikor bekövetkezhet. Ijesztő belegondolni, hogy milyen gyorsan kifordulhat a négy sarkából a világ és hogy mennek tönkre emberi életek ezrei egy szempillantás alatt. Ennek ellenére nem mondanám, hogy ez a regény csak nőknek szól, bár tény, hogy egy férfi ezt valószínűleg nem érezheti át úgy, mint egy nő, hiszen a történelem során sosem ők voltak az alárendelt, gyengébbik nem. (Bár Naomi Alderman pont egy ilyen alternatív jövőt tár elénk, ami szerény véleményem szerint ezerszer jobb, mint ez a könyv.)

DE

És itt lép be az, ami miatt nekem kicsit csalódás volt: az átadás módja. Persze, így is volt egy fajta hatása, de nekem nagyon hiányzott valami. Van a könyvben egy rész, ahol Fredé visszaemlékszik arra az időre, mikor a "rendszerváltás" történik. Sajnos ez csak pár oldal a majdnem csak 500-ból, pedig úgy gondolom, ez volt az egészben a legjobb és leghatásosabb rész. A sztori és az az élet, amibe belecsöppenünk, addigra már ki van forrva, így az olvasó számára is az lesz a normális. Az elején még úgy voltam vele, hogy jó, benne vagyunk már ebben, kicsit haladunk aztán csak kibontakozik a múlt. Aztán még mindig csak vártam és vártam, de semmi azon kívül a pár oldalon kívül.

A sima hétköznapok unalmasak és egy idő után már nagyon monotonok. Az olyan események, amiknek izgalmat kéne kiváltani az olvasóból, számomra semlegesek voltak. Valahogy nem tudtam átérezni Fredéén keresztül, mert bár ő a főszereplő, mégis olyan volt, mint ha csak egy külső szemlélő lenne, egy mesélő. Így vele együtt pedig én is semleges maradtam olvasás közben.
Hiányzott belőle tulajdonképpen az élet és az érzelmek, így átadni sem tudta ezeket. Annak ellenére, hogy a végén szembekerült a rendszerrel, mégsem volt harcias, sőt. Tulajdonképpen nem is értettem, mit miért tesz, hiszen csak sodródott a dolgokkal és igyekezett semleges maradni, túlélni.

A sorozatot ugyan nem láttam, de az előzetesen alapján lett elképzelésem a dolgokról és talán ez is hozzá tett ahhoz, hogy csalódtam a könyvben. Valami olyasmit vártam, amit ott láttam: egy izgalmas, akciódús, megbotránkoztató és elgondolkodtató regényt. Ehelyett kaptam 500 oldalt, ahol Fredé van a hétköznapokban. Persze így láthatjuk, hogy mennek ott a dolgok, de igazából ennyi.

Nem tudjuk a miérteket, hogy hogyan is történt ez az egész, mit tettek a nőkkel vagy mi lesz ezek után. Lehet, hogy én látom rosszul a dolgokat és sokan megköveznek ezért, de egy ilyen témában én arra vagyok kíváncsi, hogy történt ez az egész és milyen hatással volt a világra, az emberekre, nem azt, hogy egy nő a szekrény falán lévő feliratot olvasgatja, mikor épp nem az ablak előtt ül.

Nagyon sajnálom, de annak ellenére, hogy egy fontos témáról szóló klasszikus könyv, nekem nem nyerte el a tetszésemet. Ennek ellenére ajánlom mindenkinek elolvasásra, mert a hangvétele viszonylag könnyed, gyorsan lehet vele haladni és persze a téma se utolsó. De ne várjon tőle senki izgalmat vagy bármi hasonlót, amit a sorozat mutat a képernyőn, mert az szintén csalódni fog.


Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de egyenlőre a Testamentumokat sem szeretném kézbe venni. Aztán ki tudja, lehet, hogy egyszer megjön hozzá a kedvem és az majd egy 5*-os könyv lesz számomra, de lehet, hogy még ennél is kevésbé fog tetszeni. :) 

🌟     🌟     🌟     🌠

EGY KIS KEDVCSINÁLÓ

"Nemcsak egyféle szabadság létezik (…). Van szabadság valamire és szabadság valamitől."

"Szokás szerint nem vettünk tudomást arról, ami körülöttünk zajlott. Nem tudomást venni nem egyenlő a tudatlansággal: meg kell dolgozni érte."

"Az első elítéltet fekete kesztyűs kezek támogatják fel a székéről. Mi lehet a bűne? Olvasás? Nem, azért csak a fél karját vágják le az embernek, és csak ha harmadszor bizonyítják rá."

"– Tekintsétek magatokat igazgyöngyöknek. – Ezt a nyálas erkölcsi prédikációt váltjuk ki belőle, ahogy ott gubbasztunk sorban, lesütött szemmel. (…)Ha jobban meggondolom, az igazgyöngy nem más, mint megszilárdult kagylóköpet."

"Az ép ész drága kincs; őrizgetem is, ahogy egykor a pénzzel tették. Gyűjtögetem, hogy legyen elegendő, mire eljön az idő."